22809. lajstromszámú szabadalom • Utak fölmérésére és fölrajzolására szolgáló készülék

— 2 -annyival, hogy a (11) dob a (8) frikcziós fölülettel mindenkor kapcsolatban marad. A dobnak tengelyirányban való eltolásának czélja és kivitele alább van leírva. A (12) tengelynek két végére (15) láncz vagy fogaskerék van ékelve, a szerint, a mint a (16) láncz segélyével (2. ábra balról) vagy fogaskerék áttevéssel (2. ábra jobbról) akarjuk a (18) csavarorsókat, illetve az ezek végére ékelt láncz vagy fogaskereket forgatni. A (18) orsók mint végtelen csavarok vannak kiképezve és a (,19) kerekek, forgatására szolgálnak. Á (18) csavarorsókat a (12) tengellyel a (22) rudak kötik össze, melyek úgy a (18) orsókra, mint a (12) tengelyre foroghatóan vannak megerősítve és az orsókat a tengelytől mindig ugyanazon távolságban tartják. Ha a (16) láncz helyett fogaskerékáttevést alkalmazunk, úgy a közbülső (17) fogaskereket a (22) rúdra ágyazzuk. Ha már most a (11) dob tengelyirányú mozgást nyer, akkor a (12) tengely a (14) vezetékben emelkedik vagy sülyed. Hogy ennek következtében az előbb említett láncz vagy fogaskerékkapcsolás megmaradjon, a (18) orsóknak vízszintes irányú mozgást adunk és pedig az által, hogy azokat a (4) oldalfalak között elől és hátul elhelyezett (20) keresztrudak (21) kimetszéseiben vezetjük. Mivel a (18) orsók a (19) kerekek forgatására szolgálnak és mivel most már a (18) orsók vízszintes irányban a (21) kivágásban elmozoghatnak, azért a (19) kerekeknek is kell vízszintes irányú mozgást adni, hogy a (18) orsókkali kapcsolás fönmaradjon. E czélból, a (19) kereket tartó s a (4) oldalfalakban ágyazott (23) tengelyek ékvezetékkel bírnak, a melyben a (19) kerekek a (18) orsó vízszintes mozgásának megfelelően haladhatnak. Hogy ez a haladás létrejöhessen és a kerekek a csavarorsóból ki ne kapcsolódjanak, a (18) orsókra lazán ráhúzzuk a (24) síneket, a melyek a (19) kerekeket kétoldalt körülveszik s kényszerítik azokat az orsó mozgását követni. A (23) tengelyre reczés vagy tüskés (25) kerekek is vannak ékelve, melyek a (19) kerekekkel együtt forogván, a rajtuk nyugvó (3) rajztáblát elmozgatják. A (3) rajztábla fölött egy (26) irón van alkalmazva, mely a rajztáblára erősített rajzlappal mindenkor érintkezik. Ha a rajztábla az irón alatt elmozdul, úgy utóbbi a rajzlapon egy oly vonalat ír le, mely az előbb említett áttevéseknek megfelelően az (1) kerék által leírt út hosszával arányos. A (11) dobnak a (12) tengely irányában való megfelelő eltolását közvetve a (27) fogazott szegmensek eszközlik. Ezen szegmensek, a melyek a (28) súlyos karral bírnak, lazán vannak a (2) tengelyen elhelyezve. A (27) szegmensekkel fogaskapcsolatban állanak a (29) fogasrudak, a melyek a (4) oldalfalakban lévő (30) bevágásokban nyernek vezetést. Ezen fogasrudak (31) nyúlványokkal bírnak, a melyek a (13) keretre erősített (32) hüvelybe nyúlnak be. Ha már most az (1) kerék vízszintes úton halad, akkor a (7) kúpkerék (8) frikcziós fölülete állandóan érintkezik a (11) dob legkisebb átmérőjű részével, tehát az irón által leírt vonal az áttevésnek megfelelően arányos lesz a készülék által leírt úttal. Ha azonban a készülék lejtőre jut, úgy a (27) fogazott szegmens (29) fogási údhoz képest relatíve elforog, mivel a (27) szegmens súlyos voltánál fogva mindig függőleges helyzetben marad. A fogasrúd tehát a szerint, a mint a készülék a lejtőn föl vagy lefelé halad, az egyik vagy másik irányban eltolódik és a (31) nyúlványok, (32) hüvely és (13) keret segélyével a (11) dobot is ugyanazon irányban eltolja. Az eltolás következtében a (8) frikcziós fölület a dob nagyobb átmérőjű részével jön érintkezésben, s mivel a (8) fölület helyzete fix, a dob a (14) vezetékben a növekedő átmérőknek megfelelően emelkedik. Ennek következtében az áttétel megváltozik és a rajzlapra leírt vonal már nem lesz arányos a megtett út hoszszával, hanem csak ennek vízszintes vetületével, mivel a (11) dob úgy van szerkesztve, hogy átmérői fordított arányban nőnek, mint a hogy a leírt lejtő hajlásszögének cosinusai fogynak. Ha tehát pl. a vízszintes