22804. lajstromszámú szabadalom • Eljárás áthelyezhető vasúti vágányok fektetésére

Meg-jelent 1901. évi november lió 7-én. MAGY. di KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 22804. szám. V/a. OSZTÁLY. Eljárás áthelyezhető vasúti vágányok fektetésére. BIERAU TIVADAR CS. ERDŐMESTER SCHIRMECKBEN. Bejelentésének napja 1901 február hó 25-ike. Elsőbbsége 1893 november hó 19-től kezdődik. Hossz és kereszttalp nélküli vasúti vágányok lefektetése ismeretes. A találmány tárgyát képező, ily vágányok fektetésére szolgáló eljárás szerint a sineket közvetlenül a talajra fektetjük és erős nyomtávot biztosító rudak segélyével kötjük egymással össze (1. a 2., 5. és 7. ábrát). Hogy a sinek lefektetését előkészítsük, azokat a sínderékon egyenlő, a sínprofil nagyságától függő távolságban tekintet nélkül arra, hogy a sineket egyenes pályaszakaszon vagy kanyarulatban akarjuk-e lefektetni, átfúrjuk (1. ábra a—b sín), még pedig oly módon, hogy a furat átmérője az összekötő rudak átmérőjénél nagyobb legyen (vagy még czélszerübben, ovális lyukakat vágunk), úgy hogy a rudakat oldalirányban bizonyos határokon belül eltolhassuk (6. és 7. ábra). Hogy a rudak egymástól való távolsága egyenlő legyen (a kanyarulatokban fellépő kis megrövidülés lényegtelen), a sínben az első és utolsó lyukat a sín végeitől számítva a lyukak egymástóli rendes távolságának felével egyenlő távolságban fúrjuk (1. ábra). Ily egyenes szakaszon lefektetett vágány kezdete a 2. ábrán látható, (d) és (f) az első sínkötés. Egyenes pályaszakaszokon közönséges sík hevedereket lehet alkalmazni. Mint az a 3. ábrából kitűnik, a (h)-nál ábrázolt szárnyas heveder függélyes irányban lefelé nyúlik és a heveder helyén a talajba a heveder befogadása ezéljából kis lyukat ásunk (9. ábra). A 4. ábrán a vágánynak egyenes pályaszakaszon történő fektetése látható. Az erős összekötő rudaknak mindegyik végükön egy-egy körülbelül 10 cm. hosszú, kétkét csavarral ellátott csavarorsójuk van. Mikor egyenes pályaszakaszt fektetünk, a rudak csavarjait azonnal meghúzzuk (8. ábra). Ha ellenben éles kanyarulatban fektetjük a vágányt, a vágányt először egyenes vonalban fektetjük (1. a 6. ábrán o p q r-nél pontozva), hogy a szárnyas hevedereket jól meglehessen húzni és hogy az ütköző hézagokban a sinek ne érjék egymást szög alatt, azután a rudakat lazán behúzzuk. Erre kézzel, csákánnyal vagy emelő vassal az egész vágánydarab (p r) végét a (pl rl) helyzetbe húzzuk, mikor a rudak ferde helyzetbe jutnak és az (o és p-nél alkalmazott) hevederek oldalirányban erősen igénybe vétetnek, úgy hogy a lapos hevederek valószínűleg már ekkor, de üzem közben biztosan elgörbülnének. Ezért oly