22797. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyomás alatt nagy hőfokra hevített folyadékokban rejlő energiának mótorikus czélokra való hasznosítására

— 4 — kelt fordulatszámokkal való működtetésére használjuk föl, a hol is a folyadék nyomásának létesítéséve fölhasznált melegmennyiséget ép oly mértékben hasznosíthatjuk, mintha ugyanoly nyomású és hőmérsékletű telített gőz egymagában teljes sebességgel hat valamely hasonló motorra és ezt szükségképen oly nagy fordulatszámmal működteti, hogy ezen esetben számításba kell vennünk a teljesítménynek azon jelentékeny veszteségét, melyek ezen nagy sebességek miatt és ezen sebességeknek gyakorlatilag alkalmazható sebességekre való áttétele következtében beállanak. A következőkben a találmány tárgyát képező eljárás a mellékelt rajzok kapcsán egy foganatosítási módjában van leírva; megjegyezzük azonban, hogy a találmány nem szorítkozik az eljárásnak csak ezen határozott foganatosítására. I. Működtető közeg gyanánt valamely nyomás alatt megfelelő nagy hőfokra hevített csöppfolyós fluidum szolgál. A minden oldalról zárt (a) tartályban (1. ábra) valamely tetszőleges fluidumot (vizet, szénsavat, ammoniákot, kénessavat s. i. t.) szakadatlan hevítés közben oly nyomáson és hőmérsékleten tartunk meg, hogy az egész fluidum vagy annak nagy része csöppfolyós állapotban legyen. Az (a) tartályban föntartandó nyomást és hőmérsékletet az illető csöppfolyós állapotú fluidumnak különböző nyomásoknál bekövetkező forrpontjához képest állapítjuk meg. A hevítés a (b) fűtőtest segélyével történik, melyen valamely alkalmas fűtő közeg (bármily gőz, fűtő gáz stb.) áramlik keresztül, hőjét a működtető íiuidummal közölvén. Ezen (a) tartályból a forró fluidumot az (r) csövön és a (d) fúvókán át oly pontból vezetjük a (c) motorhoz (turbinához, Peltonféle kerékhez), mely a fluidum csöpfolyós részének fölszíne alatt elegendő mélyen fekszik arra, hogy a fluidumnak csak csöpfolyós része áramoltassék ki. A motorban végbemenő részbeni gőzösítése közben elvégzett munka után a gőzalakú rész elválik a csöpfolyós résztől, mely utóbbi az (f) csőbe áramlik. A fluidumnak gőzállapotú í része a motorból egy magasabban fekvő pontban távozik és az 1. ábrán föltüntetett elrendezésnél az ismert szerkezetű (g) föliileti kondenzátorban kondenzálódik. A gőz kondenzálása által nyert folyadékot a motorból kiáramló folyadékkal az (í) csőben egyesítjük és a (p) távszivattyú segélyével visszavezetjük az (a) generátorba, hogy azt itt újabbi fölhevítés után ugyanoly czélra újból fölhasználjuk, mi által a működtető fluidum zárt körfolyamát érjük el. Ha olcsó működtető fluidummal van dolgunk, akkor a gőzalakú részt a motorból a szabad levegőbe áramoltatjuk vagy pedig valamely ismert szerkezetű (száraz légszivattyúval és barometrikus csővel vagy nedves légszivattyúval bíró) fecskendős kondenzátorban kondenzáljuk. A kondenzált gőz a zárt körfolyamatból mindkét esetben kizáratik. Az első esetben az (a) tartályt lehetőleg nagy hőmérsékletű friss vízzel, az utóbbi esetben pedig czélszerűen a kondenzátorból kiáramló kondenzácziós vízzel tápláljuk. Az (a) tartályban tehát nem fejlesztünk gőzt, hanem abban csak a csöpfolyós fluidumot hozzuk azon hőmérsékletről, mellyel az a motort elhagyja, azon hőmérsékletre, mely az (a) tartályban uralkodó nyomásnak felel meg. Ezen körülmény folytán a folyadéknak az (a) tartályba való visszavezetése előtt foganatosított szűrése által a kazánkő képződését is megakadályozhatjuk. A 2. ábrában nagyobb léptékben föltüntetett (d) fúvóka, a mint azt az előzőkben említettük, a torkolat felé mindinkább nagyobbodó harántmetszettel bír, még pedig oly czélból, hogy a kiáramlásnál fejlődő gőz expanziójának teljes munkája (mint a telített gőzök számára szolgáló De Lavalféle turbinánál) még a fúvóka elhagyása előtt változtassék át sebességé; ezen fúvókák alkalmazása azonban nem tartozik a találmány lényegének keretébe, a mennyiben a folyadéknak az expanzió általi siettetése ép oly előnyösen történhetik magában a motorban, mint pl. a Parsons-féle gőzturbinánál vagy valamely más czélszerű módon.