22796. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kötött perzsa és smyrna szőnyegeknek mechanikai úton való előállítására
— 5 — kezik be, miáltal ezen lánczfonalnak a fogó szárai körül való említett S-alakú kanyarodása következik be, mint az a 10. és 11. ábrákon látható. Ezen lánczfonalat tehát ezen kanyarodás lehetővé tételére hosszirányban utána kell engedni. Ezen czélra a lánczfonal egy (s) emeltyű (3. ábra) hengeres (u) peczke és annak sima (t) forgástengelye körül van vezetve, mely emeltyű a főtengelyről a kellő pillanatban ismert módon elfordíttatik, miáltal ezen emeltyű a fonalat annyival utánaengedi, a mennyi az említett kanyarodás képezésére szükséges. A fogó elfordulása után a második lánczfonalnak a fogó hasítékába való befekvése következik be. Ezen idő alatt a lánczfonalsor az (n) bökök által szétnyittatott (10. ábra). Az így képződött nyíláson át az (1) fogóhenger kifelé tolatik, míg a (2) dugattyú az (1) hengerhez képest valamivel visszamarad, úgy hogy a fogó nyitva van. Egyidejűleg a két lánczfonal a szádképző zsinórmadzagok utánaengedése következtében a többi lánczfonal síkjába visszatér. 3. A szupport még körülbelül 1 cm.-rel fölemeltetik, miáltal az előmunkált (66) szalagnak megkötendő fonaldarabja a fogó (a) bevágásába kerül, mint az a 11. ábrán látható. 4. Az egész előmunkált szalag ezután a j (70) karok segélyével egy kevéssel kifelé | lendíttetik, úgy hogy a megkötendő fonaldarab a (b) horog hajlásába kerül, mint az a 11. ábrán pontozva van megjelölve. 5. A fogódugattyú egy kis darabbal előre tolatik, miáltal a fogó elzáródik, a fonaldarab megfogatik és rögzíttetik. Minthogy e mellett a fonaldarab két i vége a fogórészek között tartatik, ennélfogva ez utóbbiak rugalmasak kell, hogy legyenek, a mi, mint említtetett, a fogórészek tengelyirányú fölhasítása által van megvalósítva. 6. A fogó teljes egészében visszamegy, miáltal a fonaldarab az előmunkált szalagból kihúzatik (12, ábra). A fogó visszamenése alkalmával a du- í gattyú egy kevéssel kifelé tolódik (13. ábra) és azonnal ismét visszamegy, miközben a fonaldarab a kötéshez szükséges ívet képezi, mint az a 14. ábrán látszik. Ezen közben a fogó ismét a láncz mögé került. 7. Most a szupport a még nem kész csomóval együtt lefelé megy, a fogó pedig csak közvetlenül a kész árú előtt fordíttatik 180( ) -kal vissza (15. ábra), úgy hogy a fonaldarabvégek kereszteződnek és az első lánczfonal fönt említett kanyarodása ismét megszűnik. Erre az így elkészült csomó a szöveten erősen meghúzatik, a fogó pedig a dugattyú visszahúzása folytán ismét megnyílik, miáltal a kész csomó szabadon bocsátódik. A csomó elkészítése a kocsi lesülyesztése előtt is történhetik, azonban a 7. alatt vázolt múnkálási mód előnyben részesítendő, minthogy ennél a lánczon esetleg előforduló vastagodások a még nyilt csomó letolását nem gátolhatják. Minthogy a fonaldarabok kellő helyzetben tartva, a fogókba kerülnek és általa megfogatnak, ennélfogva a perzsacsomó biztos kényszermozgású kötése következik be. A fogónak a szárai körül kanyarított említett S-alakú tekerület képzése czéljából való forgatása alkalmával a kanyarítandó lánczfonalat a fogó a kivágásán túl hátrafelé ki kell emelni. Ezen lánczfonal kiemelése e mellett akkora lesz, hogy esetleg a szövetre rátolt, utoljára elkészített csomónak csekély lazulása állhatna be. Ezen hátrány az által van elkerülve, hogy a lánczfonal nem közvetlenül a fogókra, hanem egy azokat körülvevő hüvelyre tekertetik. Ezen (295) hüvely (2., 16. és 17. ábra) végeinek egyikén egy rövid tengelyirányú (296) hasítékkal bír és a hozzátartozó (12) fogaskereket hordó (268) csővel (1. ábra) a (269) továbbító ék által mereven van összekötve, úgy hogy a forgó mozgásban résztvesz, tengelyirányban azonban el nem tolódhatik. A csomókötő fogó visszahúzott állásában annak (a) kivágása a (295) hüvely bel-
