22781. lajstromszámú szabadalom • Távbeszélő berendezés jelentéseknek egy központi hivatallal való közlésére

Megjeleni 1901. évi november 11 ó 5én. MAGY. Öf KiK SZABADALMI j||||í HIVATAL SZABADALMI LÉTRÁS 22781. szám. Vll/j. OSZTÁLY. Távbeszélő-berendezés jelentéseknek egy központi hivatallal való közlésére. SZVETICS EMIL IGAZGATÓ BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 julius hó 21-ike. A városokban berendezett közönséges | telefonhálózatok tűzvész, bűntények és egyéb balesetek bekövetkezésekor szükségessé váló segélyhívásra nem igen alkalmasak, mivel az ily telefonhálózatokon lebonyolítandó nagy üzleti es magánforgalom, valamint a központi hivatal személyzetének szakadatlan és sürgős elfoglaltsága lehetetlenné teszi a telefonikus összeköttetésnek oly gyors és pontos foganatosítását, a mint az balesetek bejelentésénél szükséges. A városi telefonberendezések ezenkívül a bonyodalmas vezetékhálózat, a nagyszabású központi berendezés és a nagyszámú kezelő személyzet szükségessége folytán oly jelentékeny költségekkel vannak összekötve, hogy az ezek alapján megállapított előfizetési díjak jóval túlhaladják azon összeget, melyet a közönség a magánéletben rendesen csak kevésbbé szükséges telefonberendezésre szánhat. Ezen okból a telefonintézmény oly általános elterjedése, a mint az szükséges volna, hogy balesetek és bűntények nyomban az eset, illetve tett színhelyéről bejelenthetők legyenek, meg van akadályozva. A fontosabb közéleti kérdésekben való tudakozódás pedig a közönséges városi telefonintézmény szervezése következtében teljesen ki van zárva, a mennyiben a központi hivatal személyzete, ha ily czélra iskolázva is volna, az előfizetők között létesítendő kapcsolások elvégzésével annyira el van foglalva, hogy a hozzá intézett kérdésekre nem válaszolhatna. A jelen találmány tárgyát már most oly telefonberendezés képezi, mely kizárólagosan egy bejelentési központtal való közlekedésre szolgál és ennek megfelelően akként van berendezve, hogy az előfizetőknek egymással való beszélgetése, illetve két előfizető állomásnak egymással való összekapcsolása teljesen ki legyen zárva, minden állomás azonban a központtal bármikor összeköttetésbe léphessen. Ezt a jelen találmány szerint azáltal érjük el, hogy az egy közös vonalvezetékhez kapcsolt állomásokat akként rendezzük be, hogy ezek fölhívó készülékének működtetésénél a központ, jelző készülékén át egy fölhívó áramkör záródik, míg az egyes állomások a központ felől nem szólíthatok. Ily módon tehát nemcsak hogy két állomásnak egymással való összekapcsolása ki van zárva, hanem egyszersmind az egész berendezés és a központban végzendő kezelés annyira egyszerűsíttetik, hogy az előfizetés oly csekély összegben állapítható meg, mely lehetővé teszi ily jelentő telefonberendezés általános elterjedését. A találmány tárgyát képező berendezés