22757. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nehezen olvadó érczek kezelésére
— 2 -érez maga is elég ként tartalmaz, ahoz ként adni nem kell. Ha az érezben kén egyáltalában nincs, vagy csak kevés kén van, akkor a ként pótolni kell, ha túlságosan sok ként tartalmaz, akkor az érez egy részének pörkölése által el kell azt távolítani. Az alkálichlorid mennyiségének — minthogy az részben elbontatlanul párolog el — ötnegyedszer vagy másfélszer akkorának kell lennie, mint a mennyi egyrészt ahoz, hogy a kivonandó fémeket normális haloidokká alakíthassuk, másrészt ahhoz, hogy az alkáli vagy alkáliföldfém a kivonandó fémekhez kötve volt kénnel cserebomlás útján szulfátokat képezhessen, elméletileg szükséges; — ez a mennyiség — ha az érez termésfémet nem tartalmaz, mintegy 10 százalék, esetleg több vagy kevesebb. Más szóval az alkáli- vagy alkáliföldfém chlorid menynyisége ötnegyedszerese vagy másfélszerese annak a mennyiségnek, mely ahhoz szükséges, hogy a chlorid bázisa az érczekben lévő kénnel alkáli- vagy alkálifödfémszulfátot képezzen. Ezek az anyagok, nevezetesen az alkáli- vagy alkálifödfémchlorid és kén a kivonandó fémek mennyiségéhez viszonyítva, oly mennyiségben alkalmazandók, hogy az egyes anyagok aequivalens mennyiségekben legyenek jelen. Oly czélból, hogy ezt a leírt müveletet lehetőleg kedvező viszonyok között végezhessük, czélszerű, ha a halogén só fölöslege nem nagyobb, mint a mennyi pl. a chloridnál az elbontatlanul elpárolgó mennyiség pótlására okvetlenül szükséges, mert ellenkező esetben a veszteségek ok nélkül nagyok és czélszerűen járunk el, ha a következő egyenletet tartjuk be : 2XC1 4- R S -f 4 0 = X2 8 04 + R Cl, mely egyenletben X az alkálifémbázist, R az ércztől eltávolítandó fémgyököt, S a ként, Cl a chlórt, 0 az oxygént jelzi. Az egyenlet értelmezése czéljából megjegyezzük, hogy bár az egyenlet baloldalán R S van írva, a kén az ércznél más alakban is előfordulhat, pl, R S -}- R -(- S alakjában. Ha más vegyértékű fémmel van dolgunk, a képlet megfelelően módosul. Ez az eljárás különösen alkalmas kis mennyiségű szilicziumot tartalmazó vagy rest érezek, másszóval nehezen olvadó és aranyat. ezüstöt, ólmot és rezet vagy ezek egyikét vagy másikát tartalmazó oly érezek kezelésére, melyekben a fém nem fordul szabad állapotban elő, vagy ha ily állapotban fordul elő. az finoman el van oszolva. Ép úgy alkalmazható abban az esetben is, mikor más oly fém érczét dolgozzuk föl, melynek chloridja vagy oxydchloridja elpárolog. Az eljárás a gyakorlatban a következő módon alakul : Az érczet, a sót és — ha az érez elég ként nem tartalmaz — a ként vagy szulfidot oly finom porrá törjük, hogy az egy szitán, melynek 1 cm.-ére két vagy több szem esik, áthullhasson, bár ahoz, hogy a szóban lévő eljárást alkalmazhassuk, az érczeket nem kell okvetlenül ily finomra törni. A nyersanyagot jól összekeverjük és folytonos kavarás vagy rázás közben alkalmas pörkölő kemenczében oxydáló pörkölésnek vetjük alá, mégpedig élénk vörös és sárga izzás, vagy másszóval 900—1200C.-nyi hőmérsékletnél. Az érczet először az alacsonyabb hőfoknak kell kitenni és a hőmérsékletet fokozatosan kell emelni, úgy mint az a kén kiűzése czéljából végzett pörkölésnél általában szokásos. Mint azt említettük, a pörkölés és elpárologtatás egész időtartama alatt rázni vagy kavarni kell az érczet és nem szabad megengedni, hogy az megolvadjon vagy összesüljön, mert a megolvadt vagy összesült érczből a fémet teljesen elpárologtatni nem lehet. Arra, hogy az elpárologtatott anyagot a kemenczéből kiűzzük, semmiféle fúvó vagy szivószerkezet nem szükséges. Ha a kemenczében a gázfejlődés megszűnt, a pörkölt anyagot a kemenczéből kihúzzuk és a hányóra dobjuk, mert abból az összes értékes fémet eltávolítottuk. Ily módon a meddő kőzettől az aránylag igen kis mennyiségű értékes anyagot elválaszthatjuk, a keletkezett, igen konczentrált alakban lévő fémchloridokat összegyűjtjük és azután ezekből a különböző fémeket ismert eljárások alkalmazásával leválasztjuk. Hogy a füstből
