22752. lajstromszámú szabadalom • Elektromos ívlámpa lupus és egyéb bőrbetegségek kezelésére
Megjelent 1 901. évi november hó 4-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 22752. szám. VII/h. OSZTÁLYElektromos ívlámpa lupus és egyéb bőrbetegségek kezelésére. KJELDSEN JAKAB MÉBNÖK KOPENHÁGÁBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 október hó 26-ika. Ez idő szerint bőrbetegségek kezelésére mindenütt erős ívlámpákat alkalmaznak, melyeknek sugarai a normál spectrumot fölölelik. Hogy a vörös és ultra-vörös sugaraknak káros hatását elkerüljék, ezen sugarakat rendszerint megfestett vízen való átbocsátás vagy más módon abszorbeáltatják, mindazon által a jelenlegi eljárásnál jelentékeny mennyiségű, az illető, alkalmazásra hátrányos spectrum-sugarakat tartalmaz a fény. Magától értetődik, hogy az ilyen lámpáknál sokkal több fényt kell alkalmazni, mint a mennyi tényleg értékesíttetik, pl. fölemlíthetjük, hogy a lámpa összenergiájának csak 1 /B része hasznosíttatik effektive, miért is az ilyen lámpák alkalmazása nem gazdaságos. Továbbá fölemlíthetjük, hogy az ilyen lámpák ellőálítása költséges, mert nagyméretű lencséket, kondenzáló- és a sugarak lehűtésére szolgáló készülékeket igényelnek. Azonkívül a gyógykezelt hely állandóan vízzel való öntözgetéssel hűtendő, mert a fény sok oly melegsugarat tartalmaz, a mely a gyógykezelt egyénre gyakran kellemetlen. Az említett kellemetlenségek okozták azt, hogy a kémiai sugaraknak a gyógyászatban való alkalmazása mindeddig nem terjedt el oly mértékben, mint az gazdaságosabb viszonyok közt lehetséges lett volna. A jelen találmány tárgyát képező ívlámpánál a fönt említett kellemetlenségek nem fordulnak elő. A találmány lényegében abban áll, hogy az eddig használt szénelektródák helyett egy szén- és higany-elektródot vagy pedig két higanyelektródot alkalmazunk. A találmány tárgyát kénezőlámpa, pl. úgy állítható elő, hogy az egyik elektród szénből, a másik pedig egy csészéből áll, mely higanyt tartalmaz. Az elektródok vas-, porczellán- vagy más alkalmas anyagból készült tokba záratnak be, melyen az ultraibolya-sugarakat könnyen átbocsátó anyagból, pl. hegyi kristályból készült lencsékkel ellátott ablakok vannak alkalmazva. Az ilyen lámpa meggyújtásánál higanygőzök fejlődnek, melyek az áram átbocsátása folytán világítókká válnak és ártalmas sugarat nem lövelnek ki. A sugarak a lámpát burkoló tokon elrendezett lencséken átbocsátva, ismert eszközök segélyével a kezelendő helyre vetíthetők. Megemlítendő, hogy míg a jelenleg használatos ívlámpák izzó széncsúcsai folytonos színképet adnak, addig jelen találmány
