22720. lajstromszámú szabadalom • Egyesített szántó-, vető-, trágyázó- és boronázógép

- 3 -lyedések egészen kitöltendők (10. ábra). A trágya aztán még a fogak és szelenczefalak közti tért is (4. és 8. ábrák) kitölti i és a (3) nyíláshoz vezettetik. A használatos lisztszerű trágya, még ha csomós is a fogak vagy vájatok és a fésű által elapróztatik, mielőtt még az (5) trágya rekeszt elhagyná. Ha a (4) fésű a trágyát nem aprózná föl elég kis darabokra, akkor sűrűbb fésű alkalmazása, vagy a (3) térnek más módon való szűkebb rekeszekre osztásával érhető el a jobb fölaprózás. A (6) csapóajtó (mely alsó éle körül forgatható) 2 részre osztja a (7) magrekeszt, ha rendes, függélyes állásából kimozdítva lefektettetik, a (7) rekesz lényegesen nagyobb lesz, és egyszersmind az (5) nyílást eltárja. Ezen eljárás akkor szükséges, ha trágyázás nem kívánatos. A fölhasznált trágyamennyiséget szabályozza azon lánczkerék átmérője, mely a (k) lánczhoz használtatik. Miután a trágya a tölcsér (5) rekeszét elhagyta, gummiból vagy más hajlítható anyagból készült (10) csőbe és ebből a fémből készült (8) csőbe jut, mely cső a vetőszerkezet fölső hátsó végéhez van szilárdan megerősítve. A vetőkészűléknek kívánatos, halmos földeken különösen szükséges fölemelkedhetése miatt a (10) csövek alsó része lazán van a csövek fölső részébe beeresztve. A (7) magrekesz minden oldalának meredek esése van a fenék felé, melyben a rekesz kiürítéséhez, illetve a mag elvezetéséhez szükséges kis nyílás van készítve. Ezen nyílás a hoszszabb (11) és rövidebb (12) részre van osztva; ezen részek közt van a (13) csapóajtó (a 4. ábrában függélyesen van íöltiintetve, noha az nem is a rendes állás), mely alsó éle körül forgatható és a mely mindkét oldalra úgy fektethető, le, hogy a nyílásnak egyik részét a másiktól teljesen elzárja. A tölcsértengelyre, például (p)-re erősített (14) magvezetőkerék kerületének egy része benyúlik ezen nyílásba és megakadályozza a magnak függélyesen való kihullását, egyszersmind lehetővé teszi a (14) kerék forgása által a (15) mélyedések, vagy (16) kihornyolások (melyek mindkét oldala reczézett) segítségével a magnak kellő mennyiségben való eltávolítását. A (15) mélyedések oly méretűek, hogy mindannyiszor négy (esetleg előre meghatározott más számú) búzaszemet szednek ki. Ezek rozs, jó árpa és más kisszemű termény elvetéséhez is használhatók, míg a (16) reczézett kihornyolások nagyobbszemű gabnaneműeknél használandók, melyeknél a mélyedések már nem alkalmazhatók előnyösen. így pl. rosszul tisztított árpa, tengeri és borsó reczés kihornyolásokkal vethetők. A kihornyolás keskeny és V- vagy más hasonló keresztmetszettel bír. Ennélfogva a mag ebben csak hosszirányában helyezkedhetik el. A (14) kerék a 14. ábrában nyíllal megjelölt irányban forogva, fölfelé működik, minthogy a (11) és (12) nyílások a magrekesznek egy ferde oldalában vannak elhelyezve, miáltal nemcsak j a kerék betömődése van elhárítva, hanem ! ez által még az egyes részek kölcsönös helyzete is olyan, hogy a magnak a ke-I rékhez való folytonos vezetés is biztosítva | van mindaddig, míg csak mag van a rekeszben. A (17) magvezető cső fölső része a (14) kerékfeneket körülfogja; minden ilyen cső egy (10) trágyacsőbe vezet, így tehát innen a mag és trágya együtt csúsznak a vetőcsőhöz. A vetőcső a ferde, hátsó (18) nyíláshoz keskenyedően van alakítva, ez által eléretik, hogy a föld, melyen a vetőgép elhaladt, ráhull a magra és trágyára, tehát ezek mindjárt a vetőgép elhaladása után betakartatnak. Minden vetőcső mellső oldalán van egy kiváltható késpenge. Minden (26) ekekormánylapon van egy lazán megerősített vetőcső. A (20) keresztrúd hátsó vége a mellső vetőcsőhöz van erősítve, mellső vége pedig forgathatóan van a (21) pálczikával a kormánylaphoz kötve. Az 1. ábrán látható (tetszőleges hosszúságú) (22) rés a (20) rúdon van kivágva, ezen egy a kormánylapra erősített pálczika van átdugva; e rés megengedi, a