22704. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kemencze koromnak kátrányból való előállítására

ülep-jelent 1901. évi október lió 26-án. MAGY. g|j KIR. SZABADALMI tt||B[ HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 22704. szám. IVh/l. OSZTÁLY. Eljárás és kemencze koromnak kátrányból való előállítására. KÖLN EH RUSSFABRIKEN AKTIENGESELLSCHAFT CZÉG KÖLNBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1901 május hó 6 ika. Koromnak gyári előállítására eddigelé nyers anyagul a gázgyárakban és kokszolásoknál kapott kőszénkátrányt használták. Az elégetéskor fejlődött magas hőmérséklet azonban azon hátránnyal járt, hogy a nehezen folyós részek is, mint szurok, részben elégtek, részben pedig elkokszolódtak. Ennek folytán a kemencze légvezetékei salakkal eltömődtek, melyeknek gondos szabályozása pedig a koromgyártásnál nagyon fontos. Ezen eltömődésnek következményei robbanások és egyéb veszélyek voltak, de meg aztán a salaknak a levegő útjából való eltávolítása nagy nehézségekkel és időveszteséggel volt egybekötve, úgy, hogy a mióta e szakmában a folytonos üzem szüksége előtérbe lépett, nyers kátránynak fölhasználásától eltekintettek, és helyette a belőle desztillálás által kapott könnyű szénhydrogéneket használták föl, melyek azonban nálánál majdnem kétszerte drágábbak. A szarok leválasztása és ezzel a kátránynak az elkormozásra alkalmassá tétele a koromgyártásnak már régóta fontos föladata; a jelen találmánybeli eljárás ezt a föladatot oly módon oldja meg, hogy a korom termelése a szuroknak leválasztásával és termelésével egyidejűleg egy műveletben megy végbe. Az eljárás lényege az, hogy a meggyújtott kátrányt a kormozó kemenczében folytonosan mozgatjuk. Ezen mozgás szabályozásával a hőmérséket az elkonnozási művelet alatt állandóan bizonyos határok között tartjuk. Ezenkívül pontosan szabályozzuk a kemenczébe adagolt kátrány, valamint azon levegő mennyiségét, mely a kátrány tökéletlen égéséhez szükséges. A leirt eljárás kivitelére szolgáló kemenczét a mellékelt rajz 1. ábrában nézetben, és a 2 ábrában függélyes metszetben mutatja be. Egy tetszőleges gyűjtőtartányból a kátrányt az (a) csővezetéken át (b) kemenczébe vezetjük. A bevezetést az (a) csőben alkalmazott (c) csappal, vagy egyéb alkalmas módon szabályozhatjuk. A czélszerűen hengeres alakú (b) kemencze belsejébe a csekély lejtésű (d) spirálist helyezzük el, mely könnyen kicserélhető. A (b) henger (e, e) koszorúi segélyével alkalmas görgőkön gördül, s mozgatását (g) fogaskerék-áttétellel eszközöljük. A hengernek tengelye irányában való lejtését, forgássebességét és a spirális hajlásszögét esetről-esetre a viszonyoknak megfelelően állapítjuk meg. A henger végéhez légmentesen (h) süveg csatlakozik, mely azonban nem forog a