22593. lajstromszámú szabadalom • Elektromos mérőkészülék

vége a beállítható (M) csapágyban, má- [ sík vége a beállítható (R) csapágyban van központosán tartva, mely utóbbi csapágya (J) lemezre erősített (S) lemez közepén van elrendezve. A (Q) tengelyre erősített (T) mutató egyik végéből elágazó (T2) rúd (T3) csil-\ lapítóval van összekötve. A (T) mutató másik végén a beállítható (T4) súly van alkalmazva. A mutató az (U) skála hosszában ismert módon mozoghat. Az egész készülék (Y) csavarok segélyével a falra vagy egy kapcsolótáblára erősíthető. A föntebbiekben említettük, hogy (G) és (N) vastekercsek spirálalakúak. Föltaláló ugyanis kísérletezések alapján azt tapasz-/ talta, hogy egy folytonosságában meg nem szakított tekercs helyett a tekercs egy hengeralkotó irányában föl lehet metszve, úgy hogy az ily módon egymástól elválasztott egyes csavarmenetek között hosszirányú hézagok keletkeznek, a nélkül, hogy a készülék működésén változtatna. Spirálszerűen hajlított egyes gyűrűk használata is a készülék pontos működésére hátrányos befolyással nem bír, e szerint egy tekercs hosszirányára merőlegesen szétosztható, úgy hogy az egyes gyűrűk között hézagok keletkeznek. Megjegyzendő, hogy sem a külső, sem a belső tekercs nem képez magában zárt áramkört, és e szerint azokban áram nem indukáltatik. Ezen tekercsek nemcsak vasból, hanem esetleg tetszőleges más mágnesezhető anyagból is készülhetnek. A készülék használata előtt, illetőleg még mielőtt elektromos áramot vezetnénk rajta keresztül, a belső vastekercset a külső tekercs hátsó részéhez viszonyítva, kissé előre forgatjuk (2. ábra), miáltal ezen elősietés folytán a belső tekercs jobb irányban fog forogni, ha pedig azt akarjuk, hogy a belső tekercs bal irányban forogjon, akkor a belső tekercset a külső tekercs hátsó részéhez képest visszafelé forgatjuk. A tekercsek egymáshoz való különféle helyzete az egyes ábrákon látható. Midőn a mutató 0 ponton áll, a tekercsek egymáshoz képest való helyzete a 2. és 4. ábrán látható, midőn a mutató a skála közepén van, a tekercsek helyzete a 3. ábrán és midőn a mutató a skála végén van, azoknak helyzete az 5. ábrán látható. A 4. ábrán látható nyíl a belső tekercsnek a külső tekercshez és a hátsó részéhez viszonyított forgásirányát mutatja. Hasonlóképen a belső tekercs egy meghatározott pontjának vízszintes irányban való mozgását egyik helyzetétől végső helyzetéig mutatja, miközben a belső tekercs menetei közé jut. A készülék első beállítása alkalmával a belső és külső tekercset úgy egymáshoz, mint a fokbeosztáshoz képest meghatározott helyzetbe kell állítani. Ezen beállítás megváltoztatása czéljából a külső tekercset a sárgarézhengeren elforgatjuk, a belső tekercs helyzetének megváltoztatása nélkül. A két tekercsnek egymáshoz és a fokbeosztáshoz viszonyított elforgatása által a skála adatai is megváltoznak. A készülék működése a következő: Ha a szilárd (D) tekercsbe áramot vezetünk, akkor erővonalak képződnek, melyeknek irányában a külső és belső vastekercsek vannak. Ennek következtében a belső tekercs elősietése szerint az vagy jobbra, vagy balra forog. Ezen mozgást a (T) rúd alsó részén lévő (T4) súly fékezi. A (TI) mutató mozgása arányos a szilárd (D) tekercsben előidézett erővonalak számával. A készüléket az (A4) tokban elhelyezett (T3) csillapító hozza nyugalomba. SZABADALMI IGÉNY. 1. Elektromos mérőkészülék, jellemezve az által, hogy egy mágneses erővonalforrás belsejében egy mágnesezhető anyagból készült, helytálló spirális és egy ugyanoly anyagból készült, az előbbivel konczentrikus mozgatható spirális van elrendezve, mely utóbbi az erővonalak hatása folytán forgómozgásba jut és ezen forgást egy mutató készülék segélyével jelzi. 2. Elektromos mérőkészülék, jellemezve egy forgatható spirális alakú (N) mág-