22591. lajstromszámú szabadalom • Maró deszkák, padlók és hasonlók szádalására

— 3 — úgy hogy utóbbi a horonyéleket meg ne | sérthesse. A 7. ábra mutatja, hogy a fogemelkedések jelen esetben miként keresztezik egymást. Könnyen belátható tehát, hogy mihelyt a maró felek egymáshoz való közeledésének lehetősége fönforog, a fogak metsző élei előzetes élesítés és köszörülés után akként állíthatók kifelé, hogy egymástól való távolságuk ismét az eredeti legyen. A marónak az orsóra való fölerősítésére az egyik maró czélszerűen (9) agygyal és (8) ékhoronnyal van ellátva; a (9) agyra fektetjük a másik maró felet, melyet (10) csappal vagy csapszöggel erősítünk az első maró félre. A maró utánélesítésénél illetőleg köszörülésénél a (3) és (7) fogemelkedések oldalának gyöngítése következtében a horony szélessége kisebbíttetik, ha a két maró felet egymáshoz képest nem lehetne beállítani. Az osztott fogaknak fönt leírt elrendezése következtében ezen utánállítás lehetséges, a mennyiben mindkét maró fél a (4) osztott fogak mellső állapjának utánélesítése, illetőleg köszörülése után épen annyival közeledhetik egymáshoz, mint a mennyivel ellenkező esetben a horony szélessége kisebbednék. A 4—5. ábrán föltüntetett maró a szádallók metszésére van berendezve. Lényegileg ez is úgy van alakítva, mint a leírt hornyok képezésére szolgáló maró, azon különbséggel, hogy az összes fogak osztottak. A szádallóknak megfelelő vájat a (11) részben van elrendezve. Ezen vájat lefelé az által bővül, hogy a vájat oldalélei hátrafelé egymástól távolodnak, míg a (12) alapfölület egyenlő szélességű. Mindkét félmaró fogai jelen esetben is csak egy vonalban fekszenek föl, még pedig a fogak (13) élfölülete és mindkét félmaró szemben fekvő, szög alatt hajló, belső oldalfölületének metszési vonalában. A (14) fölületek egymástól való távolsága ép úgy nő, mint a vájatok oldaléleinek egymástól való távolsága. Ez által mindkét félmaró a fogak (13) sík éleinek köszörülése ' ! után annyival közelíttethetik egymáshoz, mint a mennyivel ellenkező esetben a vájatok szájnyílásai bővültek volna; ez által a vájatok szélessége mindig az eredetire hozható. A fogak természetesen máskép is oszthatók. Például az 1—3. ábrákon föltüntetett marónál a fogakat akként is lehetett volna osztani, hogy az agytól eltekintve, két szimmetrikus darabot nyerjünk. Ezen esetben a kiemelkedések számának felét kellett volna egy-egy félmarón elrendezni. A szádallók marására szolgáló marót például akként lehet osztani, hogy minden második fenékfölület legyen csak egy marón; továbbá egy-egy maró minden második fogát osztatlanul lehet kiképezni. Ezen fogak, mint a fönn leírt horonymarónál a horonynak csak egyik oldalát vágnák, míg ., a másik oldalt az osztott fogak munkálnák meg. Jelen találmány nem szorítkozik kizárólag deszkák, padlók és hasonlók szádalására, hanem alkalmazható mindama maróknál, melyeknél egyenlő magasságú mélyedések vagy kiemelkedések készítése kívánatos vagy szükséges. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Csapok, hornyok és hasonlók előállítására szolgáló, hátulról előre keskenyedő vájatokkal, illetőleg kiemelkedésekkel bíró, metszőfogakkal ellátott maró, jellemezve az által, hogy a maró két részre van választva, mi mellett a fogak egymás felé fordított fölületén a kiemelkedések, illetőleg vájatok oldalfölületeivel párhuzamosak, úgy hogy a félfogak fölfekvése a nevezett fölületek metszővonalai és a fogak mellső sík metszőfölülete között korlátolt azon czélból, hogy a két félrészt köszörülés után ugyanannyival közelíthessük egymáshoz, a mennyivel az oldalélek a köszörülés következtében egymástól távolodtak, úgy hogy ugyanazon maróval teljesen egyenlő szélességű hornyokat és csapokat vághatunk.