22562. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés folyós szénhydrogének elgázosítására és elégetésére

- 2 -a 12. és 13. ábrák a 11. ábra (e—e) és | (f—f) vonalai szerinti keresztmetszetei. j Mint a rajzon látható, (1) egy edényt ábrázol, mely az elpárologtatandó olajat fölveszi és mely két egymásra csavart részből áll. Ezen olajtartó tetszőleges alakot nyerhet, és elegendő olajkészlet fölvételére alkalmas nagysággal bír. Ezen (1) olajtartó fölső végén valamivel kisebb átmérőjű és egy levehető (2) dugasszal van ellátva, melyen egy csekély átmérőjű (3) fúrás halad keresztül. Ezen furat lefelé kúposán bővül és alsó részén egy (5) tűszelepnek (4) ülékét alkotja, Hasonló módon az olajtartó fenekén egy (6) bebocsátócsatorna van elrendezve, melyet egy (7) szelep befolyásol. A beömlőnyílás előnyösen a fenék közepén a (3) csatorna meghosszabbításában van elrendezve. Az (5 és 7) szelepek (8 és 9) orsókkal vannak ellátva és egy a tartó falán át kifelé vezetett, (10') tömítőszelenczével tömített és (10) forgatógombbal ellátott tengely segélyével működésbe hozhatók. Ezen tengely két egymáshoz képest 180°-kal eltolt (11 és 12) exczentert hord, melyek a szeleporsókkal összekapcsolt megfelelő (13) és (14) darabokra hatnak és a szelepeket tengelyirányban mozgatják. A (10) gombnak egyik irányban való forgatása alkalmával mindkét szelep fészkéről egyidejűleg leemeltetik, másik irányban való forgatása alkalmával pedig a két szelep egyidejűleg záratik. Megjegyzendő, hogy a két szelepnek csupán egyidejű működtetése bír fontossággal. a mennyiben arról van szó, hogy a kiömlőkeresztmetszet és az olajkiömlés növelése alkalmával a folyadéknak az (1) edénybe vezető belépőkeresztmetszete is megfelelőleg növeltessék, míg a két szelep egyidejű működtetésére szolgáló szerkezet kiviteli alakja mellékes jelentőséggel bír. Az (1) olajtartó fölső végét egy (15) cső veszi körül, mely a tartóban lévő folyadék szinén túlemelkedik és a dugasz fölső széle alatt végződik. Ezen cső és az olajtartó külső fala között (16) légbeömlesztőnyílások vannak elrendezve. Ezen nyílások (17) falak által képeztetnek, melyek az 5. ábrán keresztmetszetben vannak föltüntetve. Ezen (17) falak a cső és az olajtartó közé vannak illesztve és közöttük a levegő átvonulhat. Ezen (17) falak előnyösen a (15) cső alsó szélétől majdnem az olajtartó fölső végéig terjednek. A (17) falak fölött a (15) cső és az olajtartó közé egy lyukgatott (19) fémgyűrű van helyezve. A (16) légbebocsátócsatornák nagysága akként van választva, hogy a légbeömlés csak korlátolt módon történhetik. A csatornák hossza akkora, hogy a levegő egy bizonyos sebességgel lép a készülékbe. A (19) lyukgatott gyűrűnek az a rendeltetése, hogy a csatornákon át beömlő levegőt az olajtartó (2) dugasza körül egyenletesen elossza és a légbeömlést szintén bizonyos mértékig korlátozza. A (15) cső fölött egy a külső (20) csőből és a belső (21) csőből (keverőcsőből) álló kettős kamra van elrendezve, melyet a következőkben keverőkamrának fogunk nevezni. A külső (20) cső előnyösen a (15) csőnél valamivel kisebb átmérővel bír, úgy hogy ez utóbbiba könnyen betolható. A belső (21) cső, melyen belül a keverés történik, a külső csővel egy lapos (22) fenékgyűrű által (1. és 6. ábra) van összekötve. Mindkét csövön egy a (21) cső belsejét a külléggel összekötő (23) légbebocsátónyílás hatol keresztül. Ezen nyílás csekély távolságban a (21) cső alsó széle fölött van elrendezve. Czélszerű a keverőcső (21a) fölső részének a (21) cső alsó részénél kisebb átmérőt adni, azonban ép oly jól sima cső is alkalmazható. A (21a) rész fölső végén előnyösen kissé kibővíthető. A gyakorlatban egyetlen (23) bebocsátónyílás alkalmazása előnyösnek mutatkozott, de a szükséghez képest két vagy több ily nyílás is alkalmazható. A belső és külső cső közötti tér egy gyűrűalakú (24) csatornát képez (3. ábra); a (22) gyűrű vagy közfal bizonyos számú nyílással van ellátva. Ajánlatos a (24) gyűrűalakú térbe a fenékgyűrű nyílásaiba illő (24') csöveket al-