22557. lajstromszámú szabadalom • Eljárás chlorátok és perchlorátok elektrolytos előállítására

Megjelent 1901()j. évi október lió ti-én. MAGY SZABADALMI KIH HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 22557. szám. VII/Í OSZTÁLY. Eljárás chlorátok és perchlorátok elektrolytos előállítására. CORBIN PÁL MÉRNÖK CHEDDEBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1901 április hó 11-ike. Imhoff, de főleg Müller és Broquet vizsgálataiból tudjuk, hogy a chromsav (különösen ha azt chromát vagy bichromát alakjában alkalmazzuk), a chlorátok vagy perchlorátok elektrolytos előállításánál igen kedvező hatást gyakorol. Eme vizsgálatok alapján tudjuk, hogy ha a chloridok vagy chlorátok oldatához előzetesen kevés chromátot vagy bichromátot adunk, az elektrochémiai termelési hányad (az ampére-órára eső chlorát vagy perchlorát mennyisége grammokban) úgy a chlorát, mint a perchlorát esetében tetemesen növekedik, anélkül, hogy a művelet végén az oldat chromsav tartalma az eredetinél kisebb volna, tehát anélkül, hogy ez a vegyület fölhasználtatnék. Tudjuk, hogy ha a chromsav mennyisége ugyanaz, a termelési hányad növekedése is azonos, tekintet nélkül arra, hogy a savat közömbös chromát vagy bichromát alakjában alkalmazzuk-e. Tudjuk végül, hogy ha bichromáttal dolgozunk, az eredetileg vörös oldat fokozatosan sárgává válik és hogy az oldat lassan eredeti vörös színét ismét fölveszi, ha azt. az elektrolysis után magára hagyjuk. Ezek a vizsgálatok azonban csupán laboratóriumi kísérletek maradtak és az ezekről kiadott közlemények soha nagyobb érdeket nem keltettek. Ha már most eme vizsgálatok eredményét iparilag akarjuk értékesíteni, úgy figyelembe kell venni azt, hogy 1. a kathódákat nem szabad úgy mint az anódákat, platinából készíteni, hanem azokat olcsóbb anyagokból, — minő a vas, a vörösréz, bronz, sárgaréz, szén stb. — kell előállítani, de mindezeknek az anyagoknak közös tulajdonságuk, hogy azokat az oxydáló oldatok többé-kevésbé megtámadják és elroncsolják, 2. az elektrolyzisnek alávetett oldatokat, miután azokból a keletkezett terméket (chlorátot vagy perchlorátot) eltávolítottuk, újból fölhasználhatókká kell tenni, pl. oly módon, hogy az elektrolyzíst, mikor az oldat chlorát- vagy perchloráttartalma egy bizonyos határt elért, megszakítjuk, az oldatból ezeket az anyagokat eltávolítjuk és az anyalúgokat az eredeti nyers anyagokkal (chloriddal vagy chloráttal) fölfrissítve újból visszavezetjük az elektrolytos készülékbe, vagy pedig ellenkezőleg oly módon, hogy az elvezetést az elektrolyzis megszakítása nélkül folytonosan vagy időszakosan végezzük, amennyiben ily módon kisebb mennyiségű oldatot vezetünk el és ezt az elvezetett mennyiséget azután, hogy abból a chlorátot vagy perchlorátot leválasztottuk és azt a nyers anyagokkal fölfrissítettük, vezetjük vissza a készülékbe.