22498. lajstromszámú szabadalom • Önműködő, oldalt kikapcsolható kapcsolás, eltolható rudak segélyével függélyes síkban a kapcsoló helyzetbe forgatható vonóhoroggal

— 2 — Ián (k)-nál az (]) záróemelő van ágyazva, melynek fölső karja rúgóhatás alatt áll, mely a szétkapcsolásnál az alsó kart a (g) rúd (n) kivágásába csappantja és ez által a kikapcsolt vonóhorgot állásában megtartja. Ha két kocsi (a) vonókengyele összeütközik, akkor az (a) vonókengyel egyik szárán elrendezett (o) tolócsap az (m) rúgó (2. és 5. ábra) megfeszítése mellett az (1) záróemelő alsó karját a (g) rúd (n) kivágásából kiemeli. A (h) rúgó hatása alatt ekkor fölcsappantott vonóhorog a másik kocsi vonókengyelébe kapaszkodik és ezen helyzetében az ekkor támaszul szolgáló (f) kormányrúd által tartatik meg. Eme záróhelyzet véletlen kikapcsolást kizár. A kikapcsolás rendszerint valamely alkalmas forgattyú segélyével történik, mely a (p) tengelyre van fölékelve. A (p) tengely forgatása által a (g) rúd visszafelé húzatik, a vonóhorog lebillentetik, a (h) rúgó pedig megfeszíttetik mindaddig, míg az (1) záró emelő a (g) rúd (n) kivágásába újra be nem csappan. Az (i) korongot, illetve a (p) forgástengelyt a vonat bármely pontjáról görgőkön vezetett lánczok vagy zsinórok segélyével a két vonóhorog kikapcsolása czéljából könnyen forgásba hozhatjuk, miáltal a kikapcsolást menet közben is eszközölhetjük. A kapcsolás a kocsik rendezésénél önműködően megy végbe. Azonban, ha azt akarjuk, hogy a kapcsolás bármely okból, például kocsik ellökésénél ne következzék be, akkor egy záró szerkezetet rendezünk el, mely a (g) rúd előrecsappanását az (1) záró emelő kikapcsolásának daczára meggátolhatja. Ez például az által történhetik, hogy a (p) forgástengelyt egy fogaskerékkel és egy záró kilinccsel látjuk el. A helyett, hogy magát a vonókengyelt rendeznők el mozgathatóan, azt czentrális ütköző szerkezettel ellátott kocsiknál az ütközővel (5. ábra), vagy nem czentrális ütköző szerkezettel bíró kocsiknál az ütköző két szárával (6. ábra) lehet összekötni. Az első elrendezésnél a (q) ütköző fejjel szilárdan összekötött (a) vonókengyel közvetlenül e mögött fekszik, a (c) rúgók pedig az (r) ütköző hüvelyben fekvő rúgó által vannak helyettesítve. A vonókengyel mindkét szára ekkor az (s) homlokgerendában vezetődik. A második berendezésnél a vonókengyel a két ütköző fejjel egy-egy (u) összekötő rész által van összekötve; a (c) rúgókat itt is az ütköző tokban fekvő rúgók helyettesítik. Ez esetekben az ütköző rúgók a vonókengyelt állandóan kifelé igyekszenek tolni, a (c) rúgók pedig mellőzhetők. A (g) rúgót abban a helyzetben, melynél a vonóhorog ki van kapcsolva (3. ábra), az (1) záró emelő rögzíti, ha csak az (a) rúd (o) toló csapja a fölső (1) záró emelő hatáskörén kívül van. A kocsik ütközői tehát érintkezhetnek és a kapcsoló horog mégis kikapcsolt helyzetében tartatik fogva. Az által, hogy a zárószerkezet a kocsival szilárdan összekötött szekrény belsejében foglal helyet, elérjük azt, hogy a kikapcsolásnál a (g) rúd rögzíttetik. Lényeges csak az, hogy a záró szerkezet a kocsiszekrényen foglal helyet és hogy nyugalomban álló kocsiknál zárás következhetik be a nélkül, hogy a kocsikat szét kellene tolni, két kocsi összetolásánál pedig a (g) rúd zárása önműködően kikapcsolódik. Az egész berendezést akként is rendezhetjük el, hogy a kapcsolási horgot öszszekapcsolásnál fölülről lefelé akasztjuk be a vonókengyelbe, a kikapcsolásnál pedig fölfelé kihúzzuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő, oldalt kikapcsolható kapcsolás, vasúti járművekhez, eltolható rudak segélyével függélyes síkban a kapcsoló helyzetbe forgatható vonóhoroggal, jellemezve az által, hogy a (d) vonóhorgot hordó és axiális irányban eltolható kapcsolófül az eltolásnál a vonóhorgot a kapcsoló helyzetbe for-