22485. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nitrogénvegyületek előállítására atmoszferikus oxygénből és nitrogénből elektromosság segélyével

— 2 — most egyetlen áramforrásból raczionális áramtermelést létesítsünk, szükséges az áramforrást több részre osztani. Ezen elosztásnál a fényíveket az áram magas feszültsége miatt párhuzamosan kell kapcsolnunk, mikor ismét ama nehézség áll elő, hogy az áramot meggátoljuk abban, hogy csak a legközelebb fekvő fényívet használja föl feszültségének kiegyenlítésére, tehát hogy a többi fényívet egyáltalában ne működtesse. Hogy ezt megakadályozzuk, transzformátorokat vagy indukczió-tekereseket alkalmazunk, melyek az elektromos energia rögtöni elvezettetését valamely egyes áramkör képezésére megakadályozzák, azonkívül egy intermittáló áramot eredményeznek, úgy hogy tehát valamennyi fényív kevéssel képződése után ismét kikapcsoltatik. Ha az áramot olyan áramforrásból vesszük, mely megközelítőleg állandó feszültséggel bír, vagy legalább olyanból, mely az ellénállás csökkentésekor az áramerősség növekedését eredményezi, azon pillanatban, midőn valamely fényív bekapcsoltatik, ez térfogatát növelni igyekszik. Ha már most elegendő nagy az áramfeszűltség arra, hogy az áram az elektródák közti távolságot átugrani és vékony fényívet előidézni legyen képes, akkor a levegő ellenállása a fényív keletkezésekor rögtön csökken és a fényív térfogata kúpalakúan növekedni igyekszik. Amint a bevezetésben említettük, czélszerű a fényívet térfogatának minimumán megtartani. E czélból a jelen találmánynál valamennyi fényívet keletkezése után azonnal hosszában kihúzzunk, úgy hogy az ellenállás változatlan marad és minimális erősségi fényív keletkezik, mely legszélsőbb határáig meghoszszabodik és azután kialszik. E művelet gyors egymásutánja adja a kivánt intermittáió fényív képződést. A jelen eljárás a mellékelt rajzokon egy készüléken alkalmazva van bemutatva, melyben a fényívek intermittáió képződése egy központi forgó tengelyen lévő elektródákból indul ki. 1. ábra a készülék oldalnézete, részben metszete. 2. ábra fölülnézete a födél elhagyásával. Az (1) hengeralakú gáztartóban az (5) és (6) elektródák korrespoudeáló síkokban vannak elrendezve. A tűzálló és szigetelőanyagból készült (1) henger fölül és alul hasonló anyagból készült (33) födél, illetőleg fenéklemezzel van elzárva, melyben (2) és (3) be- és kivezető nyílások vannak elrendezve. Az (5) elektródák az (1) henger szilárdan álló falába vannak erősítve és abba kissé benyúlnak. A (35) csapágyakban nyugvó (34) tengelyt egy (36) mótor hajtja. E tengelyen vannak a (6) elektródák elrendezve, melyek a (34) tengelyre alkalmas távolságokban fölerősített (37) tárcsákon vannak czélszerűen sugárirányban elrendezve. Ezen mozgó (6) elektródák tehát a szilárdan álló (5) elektródákkal szemben foglalnak helyet, tehát egymásután ugyanazon síkokban vannak elrendezve. Valamennyi ilyen (5) elektródához (38) indukcziótekercsek vagy transzformátorok vannak kapcsolva, melyeknek másik vége egy (11) vezeték közvetítésével valamely tetszőleges (12) áramforráshoz vezet. Ezen áramforrás másik sarka a (34) tengellyel van összekötve. Hogy a készüléknek, főkép az indukcziótekercseknek megvizsgálását és kijavítását megkönnyítsük, ezek az (1) henger körül gyűrűalakú (39) alátétlemezekre vannak helyezve, és mindegyik tekercs (40, 41) kontaktusokkal van ellátva, melyek egyike a (40) kontaktus az (5) elektródákkal, a másik (41) kontaktus pedig egy (42) kontaktusgyűrűvel van összekapcsolva, melyhez a (12) áramforrás egyik sarka csatlakozik, úgy hogy tehát a (38) indukcziótekercsnek a fölvételükre szolgáló helyen való elhelyezésekor az áramkör záratik. Ha a (34) tengelyt a (36) mótor forgásba hozza, az egymás mellett elhaladó (5) és (6) elektródák között keletkező fényívek lioszszúságok irányában kihúzatnak és gyors egymásutánban megszakíttatnak. Elegendő számú (6) elektróda alkalmazásával és a (34) tengely elég gyors forgatásával niásodperczenkint 500—1000 fényív képződést és megszakítást létesíthetünk. Ilyen periodiczitás mellett természetesen az önindukczió, mely az egyes áramkörök-