22457. lajstromszámú szabadalom • Váltóállító készülék

~ 2 — gélyes metszete az 1. ábrán föltüntetett x—x vonal irányában, a 7. ábra a 6. ábrán föltüntetett egyne­hány résznek metszete nagyobbított lép­tékben, a 8. és 9. ábra az átváltét működtetőszer­kezetnek oldalnézete különféle állásokban. A bekapcsoló, illetve kikapcsoló szerke­zet egy fogaskereken vagy az elektromotor mozgását közlő hajtómű állványán alkal­maztatik. így pl. a (3) fogaskereken. Utóbbi lazán van a (2) tengelyre alkalmazva, mely tengely közvetlenül a motorhoz van kap­csolva. Ezen (3) fogaskerék agya kétoldalt j (4) fogazással van ellátva, mely fogak oly | alakúak, hogy a (3) fogaskerék csak egy irányban foroghat. Mint már említve volt, ezen (3) fogaskerék lazán van a (2) ten­gelyen, de hosszirányban való eltolását az (5) karimák akadályozzák meg, melyek a (3) fogaskerékbe kapaszkodó (6) fogaskere­ket körülfogják (2. ábra). A (3) fogaskerék­nek két oldalán a (2) tengelyre két (7) hüvely van húzva, melyeknek a kerékágy felé fordított végei a (3) fogaskerék (4) fogainak megfelelő (8) fogazással vannak ellátva. Ezen hüvelyek a (2) tengellyel oly­képen vannak összekötve, hogy ennek for­gásában résztvesznek ugyan, de a tengely hosszirányában eltolhatók. Normális hely­zetben a (7) hüvelyek a (3) fogaskeréknek agyfogazásába kapaszkodnak, mivel azokat a (10) tekercsrugók, melyek a gép állvá­nyára megfelelő módon meg vannak erő­sítve, a (3) fogaskerék felé szorítják. Mind­két hüvely külső végén egy-egy (11) üt­köző gyűrűvel van ellátva, melyekre, mint alább le van írva, egy kapcsoló szerkezet támaszkodik. A kapcsoló szerkezet a 2. és 4. ábrán van föltüntetve. A gépállványon alkalmazott vezetékekben eltolható (12) tengely két (13) kapcsoló karral van el­látva, melyek a (11) ütköző gyűrűkhöz tá­maszkodva, a (12) tengelynek egy bizo­nyos irányban való eltolásánál a megfelelő (7) hüvelyt eltolják, illetve a (3) fogas­kerékből kikapcsolják. Az egyik (13) kar fölső végén egy (14) bordával van ellátva (5. ábra), mely a megfelelő pillanatban a (16j hengeren alkalmazott csavarmenetes (15) léczhez támaszkodik. Ezen (16) hen­ger a gép (17) főtengelyére van ékelve. A főtengely (lásd 1. ábra) a (18) forgaty­tyús kereket forgatja, mely (39) rúd köz­vetítésével a (19) sínnyelvet mozgatja és egyszersmind a (20) rúd az ehhez kötött (40) könyökemeltyű és (41) kar segélyével a (29) reteszrudat is működteti. A (17) tengely a sínnyelvnek minden egyes átállí­tásánál egy teljes fordulatot végez. A (16) henger olyképen van a (17) tengelyre sze­relve, hogy az egyik vagy másik végállásba való beállásnál a kapcsoló szerkezetet oly­képen működteti, hogy akkor, ha a sínnyelv nyugalomban és elreteszelve van, az egyik hüvely kikapcsoltatik. A másik hüvely be­kapcsolva marad ugyan, azonban a motor forgásiránya ellen nem fejt ki ellentállást, úgy hogy a vele összekötött mechanizmus is nyugalomban marad. Ha azonban a sín­nyelvnek másik állására való beállításánál a motor forgásiránya megváltozik, akkor ezen hüvely jön működésbe. Az 1. és 6—9. ábrákban föltüntetett áramátváltó készülék egy a rendesen használt kettős kommutátoroknak egymo­difikáczióját képezi. Ezen kommutátornak karjai a (42) rúd segélyével egy kerettel vannak összekötve, mely keret a (32) rúd­ból, a (31) tartókarokból és a lapos (22) rúdból áll. Utóbbi az öntött vasból készült (23) vezetéknek egy hornyában van vezetve A (23) vezeték a (24) keretnek homlokfö­lületén van alkalmazva. A lapos (22) rúd­ban két furat van, melyekbe a (23) veze­tékben vezetett és egy rúgó által működ­tetett (25) peczek behatolhat, azon czél­ból, hogy a rudat két állásának valamelyi­kében elreteszelje. Ezen (25) peczek, va­lamint az alatta lévő hosszabb (26) peczek egy a (27) orsó végén alkalmazott közös tárcsára vannak erősítve; a (27) orsónak másik vége a (23) vezetéknek két ága között egy (28) lemezben nyer vezetést. A két peczket működtető (43) tekercsrúgó a (27) 'orsót veszi körül és ennek egy karima­szerű vastagodása és a (28) lemez között fekszik. A (26) peczek ugyancsak egy a (23)

Next

/
Oldalképek
Tartalom