22422. lajstromszámú szabadalom • Villamos vasúti berendezés fölületi kontaktussal

öúlyán kívül még a (G') tekercs hatása folytán is visszaesik. Ezen hatás azonban csak addig tart, míg a (1/—a'—a'—b') szén-Ilid a (c'— c') szénkontaktusokkal érintkezik. A (D) vasmag sülyedése folytán az áram a (b'—a'—a'—b') híd és (C—c') szenek között megszakad. Minthogy a vasmaggal (b'—a'—a'—b') híd is sülyed, az áram (d'—d') szenek között záródik, vagyis az (F) szolenoid tekercs és sín között, mely az áram visszavezetésére szolgál, ily módon jön a megszakító nyugalomba, a mint az az 5. ábrán látható. Ha az áramszedő vége a kocsi gombjával érintkezik s egyszersmind az előbbi gombbal az összeköttetés még nem szűnt meg, a kocsi motorjához vezetett áram egy része az (F) tekercsen és (d'—d', b'—b') szeneken át a sínbe tér vissza. Ezáltal a (D) vasmag az (F) tekercs által vonzatik, fölemelkedik, a kommutátort zárja és addig tartja zárva, míg a kocsi áramszedője a következő gombot is elhagyja. Most az áramszedő az előbbi gombot elhagyta, az áramvezetés a kocsihoz az új gomb által eszközöltetik. A leírt működés azon esetre vonatkozott, ha a kocsi mozgásban volt. Ha a kocsi áll, a működés a következő: Az 5. ábrában a kocsi a (P) áramvezető és (M) motorral van sematikusan föltüntetve. A kocsiban egy kis kapaczitású (A) akkumulátor telep van elhelyezve; ezen akkumulátor áramvezetéke (I) megszakítóval van ellátva, mely a kocsi megindítása előtt közvetlenül zárandó. Most az áram azon vasmagot emeli föl, melynek gombján a kocsi épen van, miáltal az áram a kocsi motorjába jut. A következő gomboknál az előbb már leírt működés ismétlődik. Az (I) megszakító, mely az akkumulátortelep beiktatására szolgál, el is maradhat, ha a kocsi egy alkalmas szabályozóval van ellátva, mely a telep áramát a megindítás első pillanatában zárja. A kocsi áramszedőjének a szerkezete a következő: Mindkét végén (p'—p') kontaktus van alkalmazva, melyek az áramelszedőktől el vannak szigetelve és (R'— R") ellenállásokkal vannak összekötve, miáltal az áram nem szakad meg lökésszerűen, hanem lassan, úgy hogy szikra csak kis mértékben keletkezik. A helyett, hogy a (c) gomb a hüvelyfödőre legyen erősítve, a sínek közé is lehet elhelyezve, a mint a 8. ábrán van föltüntetve ; vagyis csak a gombot kell a sínek között elhelyezni és ezt az oldalt a fekvő hüvellyel és vezetékkel összeköttetésbe hozni. Ebben az esetben a hüvely nyílás nélküli födővel födhető le. A mondottak után a készülék működése könnyen érthető, mindazonáltal szükséges a rendszer tulajdonságait és előnyeit jobb világításba helyezni. A kommutátor mozgatásához szükséges erő csekély, minthogy a (D) magnak nem kell okvetlenül súlyosnak lennie. A (D) mag vezetése az (S S) kimélyítésekbe vagy csatornákba illő (t t) vezetők által eszközölhető. Azt lehetne kifogásolni, hogy nagyobb szikraképződésnél és az indukczió következtében a higany és szénkontaktusok szenvednek; tekintetbe kell azonban venni, hogy a (G) tekercs áram rögtön megszakad, mihelyt az áramszedő a korrespondáló gombot elhagyta és ennélfogva a vezeték és higanycsésze között folyó áram a (G') tekercset táplálja, mely kis intenzitású áramot szolgáltat s így az indukczió hatása is csekély lesz. Az egész kommutátor egy öntöttvas vagy más anyagból készült hüvelyben van elhelyezve, melynek födele a kontaktust képezi. Az egészet úgy lehet elrendezni, hogy rázkódtatás és lökések ellen nagyobb ellenálló képessége legyen. A kontaktusok u. i. falazott vagy gránit alapra helyezhetők. A gombok, melyeken az áramszedők elhaladnak, legalkalmasabban egy nagy ellenállóképességű foszforbronzból állíthatók elő. Fontos követelmény a kommutátor hüvelyének vízmentes elzárása. Ez a legczélszerűbben a födél és hüvely közé elhelyezett gummilemezek által érhető el, melyek a födél és hüvely között csavarokkal vannak leszorítva.