22422. lajstromszámú szabadalom • Villamos vasúti berendezés fölületi kontaktussal
Megjelent 19<)1. évi szeptember lió 23-án. MAGY. gl KIR. SZABADALMI ]B « HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 22422. szám. V/o/3. OSZTÁLY. Villamos vasútberendezés fölületi kontaktussal. TOSI GIORGIO, DE FELICE MARGÓ TÜLLIO MÉRNÖKÖK ÉS PARBONI ALFREDO ÉPÍTÉSI VÁLLALKOZÓ RÓMÁBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1903 május hó 12-ike. gyakran előfordul, hogy a lágyvashengerben visszamaradt remanens mágnesség következtében, az elektromágnes behatásának megszűnése után is, a lágyvashenger még vonzatik, amiből az következik, hogy a föltétlen biztonság a gyakorlatban nincs meg. Más konstrukteurök a lágyvashenger önsúlyának hatását, mechanikai berendezések, u. in. rúgok, pneumatikus berendezések által törekedtek fokozni, ily berendezések azonban hosszabb idő után nem voltak képesek megfelelő eredményt fölmutatni, mert a biztonság- hosszabb üzembentartás után megszűnt. Egy ideális tökéletes berendezés az volna, melynél kizárólagosan az elektromosság hozza működésbe a kontaktust, mechanikai eszközök igénybevétele nélkül, miután utóbbiak egy bizonyos idő elteltével megtagadják a szolgálatot. Jelen találmány tárgya a mellékelt rajzon van ábrázolva. Az 1., 2., 3. ábra a találmány lényegét tünteti föl sematikusan, a 4. ábra a kommutátort és hüvelyét részben metszetben ábrázolja, az 5. ábra a kocsit és a két készüléket ábrázolja sematikusan, Az elektromos vasutaknál alkalmazásban lévő önműködő kommutátorok fölületi kontaktussal oly módon vannak berendezve, hogy csak abban az esetben vannak a kontaktusok egymással kapcsolva, midőn közvetlenül a kontaktus fölött van a kocsi és nem szabad közöttük kapcsolatnak vagyis áramkörnek létre jönni akkor, midőn kocsi nem áll fölöttük. Ennek fontossága abban rejlik, hogy egyrészt föltétlen biztonságban legyenek a kontaktus fölött elhaladó személyek, másrészt pedig a téli évszakban nagy áramveszteség volna, ha több kontaktus egymással össze volna kapcsolva és egy zárt áramkört képezne. Jelenleg még nagyon nehéz, a különböző rendszerű berendezések által a közönségnek nyújtott biztonsági fokot meghatározni, minthogy erre nézve tapasztalati tények hiányoznak. A «Diatto» rendszernél, mely a legegy: szerűbb, a biztonság tökéletesnek látszik, minthogy a kommutátor, mely egy nehéz lágyvashengerből áll, saját súlya következtében esik le, mihelyt a mágnes behatása megszűnik. Mindazonáltal, úgy a fönt említett, mint a hasonló alapon nyugvó rendszereknél
