22411. lajstromszámú szabadalom • Függesztő tartó vasszerkezeteken vagy gépeknél föllépő húzóerők fölvételére

- 2 -ható új függesztőtartóéval egyezik meg, (a) jelzi a drótot, (b) a betéteket, melyek a 2. ábrán láthatók, (c) az ágyazósarút. Mikor a függesztőtartót terheljük, a tartónak a sarúk között fekvő része csak húzásra van igénybe véve, míg maga a sarú — a hajlítási igénybevételtől eltekintve — eme húzási igénybevétel következtében az alatta fekvő drótvégekre nyomást is gyakorol. Ez a nyomás a sarútól legtávolabb fekvő drótrétegben lesz a legnagyobb, de általában is elég nagy, úgy hogy fölfogására meglehetős nagy nyomófelület szükséges. Körkeresztmetszetű drótok azonban csak egyes vonalak mentén érintkeznek egymással, tehát ki vagyunk annak téve, hogy a drótok ellapulnak vagy az alattuk lévő drótréteg közeibe nyomulnak be. Hogy ez meg ne történhessék, eddig a saruk körül a drótrétegek között (b) betéteket alkalmaztak, de ezeket csak nehezen lehet oly pontosan előállítani, hogy mindegyik drót pontosan a megfelelő üregbe illjék. De ezenkívül ily tekercseléseknél a drótszálak csavarmenetben futnak, mi azt idézi elő, hogy mikor a drót valamely alantabb fekvő rétegből az előbbi fölött fekvő rétegbe megy át, az egyes drótmenetek hosszában kis különbségek lépnek föl. Mindegyik ily különbségnek azonban 81Z 8> következménye, hogy a czélunkat, oly függesztőtartó létesítését, melynek szilárdsága az egyes drótok szilárdságának összegével egyenlő, tökéletlenebbül érjük el, tehát a függesztőtartó szilárdsága kisebb fog lenni, mintha ezek a különbségek föl nem lépnének. Hogy már most azokat a hátrányokat, melyek körkeresztmetszetű drót alkalmazásából származnak, elkerülhessük, a találmány szerint a függesztőtartók előállítására sokszög keresztmetszetű drótokat alkalmazunk. Minthogy az ily drótokat akként lehet egymás mellett, illetőleg egymás fölött elhelyezni, hogy azok pontosan egymásra illjenek, a közöket és az ezekkel járó hátrányokat is elkerüljük és mindegyik drótréteg az alatta lévő réteg nyo| mását az egész fölületével fogja föl. Ezenkívül a függesztőtartókat nemegyet-i len, hanem több drótszálból tekercseljük, I vagyis annyi drótszálat használunk, a mennyi J elégséges, hogy egymás mellett feküdve, szélességük összege egy réteg szélességével legyen egyenlő. Ezt az egész szalagszerű réteget egy menetben tekercseljük a sarúkra, úgy hogy egy drótszál menetei pontosan egymás fölött feküdjenek és a drótok csavarmenetben ne fussanak. Az új függesztőtartó a 3. ábrán a sarún keresztmetszetben látható, (c) jelzi a sarút, (a al a2....), az ebben az esetben négyzetkeresztmetszetű drótokat, egy rétegszélesség irányában, az adott esetben ! tíz drótszál fekszik egymás mellett. A drótok keresztmetszetének természetesen nem kell okvetlenül négyzetesnek lennie, lehet az derékszögű négyszög vagy más alkalmas alakú. Ily függesztőtartók sarúk nélkül is készülhetnek, ha ez a költségkímélés czéljából kívánatosnak látszik, a nélkül, hogy evvel a találmány lényegét érintenők. Ebben az esetben, hogy a külső réteg oldalirányban ki ne térhessen, a tekercselést úgy végezzük, hogy a keresztmetszete a 4. és 5. ábrán látható keresztmetszettel megegyezzék, vagy ehhez hasonló legyen. Ennél a tekercselésnél négyszögletes drótokat egymással szemben eltolva alkalmaj zunk, úgy hogy az egyes rétegek egymást önműködően rögzítsék. Ebben az esetben mindig két-két drótréteget egyidejűleg kell tekercselni, pl. a 4. ábrán az (a—alO) rétegeket az (al—all) rétegekkel és az 5. ábrán az (a—alO) rétegeket az (al—a9) rétegekkel egyidejűleg. A keresztmetszet egyenletessé tételére a széleken kisebb ! keresztmetszetű drótokat alkalmazunk, a 4. ábra szerint az egyik és másik rétegben fölváltva, az 5. ábra szerint csakis az egyik rétegben. A keresztmetszet alakját tehát ebben az esetben úgy választjuk meg, hogy ne csak az egész vízszintes nyomófölület legyen fölhasználható, hanem hogy még a külső ré-