22408. lajstromszámú szabadalom • Kézi csévélő csomókötőgép

segédével a (Bl) hüvelykvillát, másik vége pedig a (B4) szegmenst hordja, mely ferde homlokfogazással és (B5) kivágásokkal van ellátva (12. ábra). A (B5) kivágás U-hoz hasonlít, melynek szárai végük felé ki vannak hajlítva. Az (A) tartó (Al) keresztrészében a (C) csomózótengely van forgathatólag ágyazva, mely a (B4) fogazással kapcsolódó (Cl) fogaskereket hordja, melyet a rajzbeli foganatosítási alaknál a súrlódás tart, de egyéb módon is lehet a (C) tengelyre erősítve. A (Cl) kerék hosszú aggyal van ellátva, mely az (Al) ágyazások közötti teret kitölti, hogy a (C) tengely hosszirányú eltolódását megakadályozza. A (C) csomózótengely mellső vége derékszögben föl van hajlítva és egyik oldalán le van lapítva, miáltal a (C2) csomózóorr képeztetik (14. ábra). A lelapítással párhuzamosan (C3) bevágásba egy tengely körül lengő (C4) vágó és szorító penge van ágyazva, melynek hátsó része szárnyalakú és az (A) tartóval szilárdan összekötött (C5) exczentrikus henger belső falait súrolja, miáltal az exczentrikus henger a (C4) pengét megfelelően mozgatja. A (C2) orr lapított része és a (C4) penge korrespondeáló része nyíró élekkel vannak ellátva; a penge másik éle le van gömbölyítve, úgy hogy a fonalat megfogja, míg a másik él azt elmetszi. Míg az előzőkben a csomózó és elvágószerkezete volt leírva, alábbiakban a letoló szerkezetet ismertetjük. Az (a) tartó fölső részére a (D) tartólemez van erősítve, mely a szilárd, előre nyúló (Dl) fonalvezetővel (1. ábra) van elátva, a mely alatt a függélyes (D2) hüvely (I)) lemez ellenkező végén pedig később említendő czélra a fölfelé álló (D3) kiigtató (3. ábra) van elrendezve. A lemez mellső részén lévő (D4) ütköző a letoló előre mozgását határolja. A függélyes (D2) hüvelyben az (El E2) forgattyúkkal ellátott (E) tengely lenghet. Az (El) forgattyú a (Bi) szegmens (B5) kivágásában gördülő (E3) csigát hordja. Az (E2) forgattyú végére pedig az (Eí) lengő van erősítve, mely a fölfelé nyúló (E5) fonaltartó nyúlványokat hordja (1., 7., 8., 13. ábrák). Az (E2) karon elrendezett (Eö) ütköző szerepe alábbiakban van leírva. Az oszczilláló (E) tengelyen az (FI) fülek segélyével az (F) fonaltartó van lazán ágyazva, melynek külső (F2) része le van hajlítva. Ez (F2) rész mellső vége hátra felé van hajlítva és a fonálvezető gyanánt szolgáló (F3) horgot képezi, ezen horog és az (E5) nyúlványok között tartatik a csomózási művelet utolsó stádiumában a fonál, ezután meghúzatik a csomó és a letoló által a csomózó orról eltávolíttatik. Az (E5) nyúlványok ugyanis az (F) fonaltartó (F2) végét közre fogják, úgy hogy egy-egy nyúlvány jut annak mindegyik oldalára. Az (E) tengelyre az (F4) tekercs rúgó van alkalmazva, mely az (E2) karral és (F) fonáltartóval oly módon van összekötve, hogy ezeket szétfeszíti. A (D4) ütköző az (F) fonáltartó előre mozgását a szegmens (B5) kivágásában gördülő (E3) csiga pedig az (E2) kar hátra mozgását határolja. Az (F) fonáltartóra az (F6) csap segélyével az (F5) kilincs van erősítve, mely az (F6) csapra szerelt tekercsrúgó hatására az (E6) ütközőbe kapaszkodva az (F) fonáltartót összeköti az (E2) karral. Az (Fő) kilincs egyik szára az (F) fonáltartó hosszúkás (F9) résében járó lefelé nyúló (F8) peczekkel van ellátva (15. ábra), úgy hogy ez a fölfelé nyúló (D3) ütközőbe (3. ábra) ütközve a kilincset elfordítja és az (EG) akaszból kiakasztja. Ezen pillanatban az (F8) peczek az (F9) rés végén van és így az (F) kar további hátramozgása meg van akadályozva. Az (E2) kar azonban még kissé hátrább mozog, hogy az (E5) nyúlványokat és az (F3) horgot, melyek között van a fonál, egymástól eltávolítsa. Ezután az (F4) rúgó az (E) kart és (F) fonáltartót egymástól eltávolítja, mire előbbileg hátulsó, utóbbilag mellsőbb helyzetébe jut. Az (F3) vezetőkar valamivel vastagabb, mint az (F) fonáltartó, úgy hogy, míg az (E5) nyúlványok a fonáltartón szabadon