22391. lajstromszámú szabadalom • Kontakt eljárás fémcsapadékok előállítására
Meg-jelent 1901. évi szeptember hó 21-én. MAGY. | KIR SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 22891. szám. VIT/i. OSZTÁLY. Kontakt-eljárás fémcsapadékok előállítására. DR GRÜNBAUM ALBERT VEGYÉSZ BERLINBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1901 márczius hó 18-ika. A jelen találmány tárgyát eljárás képezi galvanoplastikus fémcsapadékok előállítására, még pedig alumínium vagy magnéziumkontakt alkalmazásával, tehát külső áramforrás nélkül. A kontakteljárás alkalmazása ezideig általában rendkívül korlátolt volt, még pedig azon okból, mert a fürdők tartóssága a helytelen összetétel és a végbemenő vegyfolyamatok nem ismerése folytán igen csekély volt. Azonkívül, amint már ismeretes, igen sok függ a kontaktanyag gyanánt alkalmazott fém minőségétől. Azon utasítások, melyek kontaktfém gyanánt horganyt ajánlanak, praktikus galvanizálási eljárásnak egyáltalában nem tekinthetők. De alumínium is, kontaktanyag gyanánt alkalmazva, teljesen kedvezőtlen eredményeket ad, ha a fürdők nem bírnak egészen különleges összetétellel, amint ez a következőkből látható. Tudvalevőleg a kontakteljárás is csak elektromos áram fölhasználásával végzett kicsapató eljárás. Itt azonban nem használunk külső áramforrást, mint a szokásos galvanizálóeljárásoknál, hanem az áramot szolgáltató galvanikus elemet a kontaktfém és a nikkelezendő tárgy képezi, a gerjesztő folyadékot pedig maga a fürdő képviseli-Könnyen belátható, hogy ezek folytán fémcsapadék a fémmel bevonandó tárgyra csak addig csapódik le, amíg a kontaktanyag és a munkadarab közt czirkuláló elektromos helyiáram erőssége változatlanul megmarad. Hogy már most e föltételt teljesítsük, egyrészt szükséges, hogy a kontaktanyag fölülete, melynek folytonos fölemésztődése által jön tudvalevőleg a galvanikus áram létre, mindig tiszta és könnyen megtámadható legyen, másrészt el nem engedhető, hogy a fürdő ellenállása lehetőleg csekély legyen, hogy az áram létrejövését egyáltalában lehetővé tegye, végre szükséges, hogy a fürdőt akként válasszuk, hogy az a keletkező fémcsapadékokat meg ne támadhassa, vagy föl ne oldhassa. Ez okból föltétlenül szükséges, hogy alumínium vagy magnéziumkontakt alkalmazása esetén a fürdő alkálikusan és ne savanyúan reagáljon, továbbá, hogy a fürdő egy reagenst tartalmazzon, mely a kontaktfölület föntartásáról állandóan gondoskodjék, végre hogy a fürdőhöz alkalmas vezetősók adassanak. Ezen követelményeknek felel meg a fürdő jelen összeállítása az alumínium illetőleg a magnéziumkontakteljárás számára. Mindenesetre figyelembe veendő, hogy különböző módok léteznek az említett föltételek teljesítésére, s hogy viszont igen nehéz valamennyi említett kísérleti föltétel teljesítésére
