22378. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a porfejlődés megakadályozására mechanikai zománczozásnál

— 2 — kötve és egymást kölcsönösen ellensúlyozzák. Az ajtók szélei négy oszlopon vezettetnek és vezetékeikbe légmentesen vannak beillesztve. Az ajtók fölhúzásakor szabaddá váló nyílásokon keresztül vezeti be a munkás a kemenczéből jövő tárgyakat a (d) forgótárcsára. Az ajtók, valamint a készülék fölső részének többi függélyes falai jól bekittelt, átlátszó ablakokkal vannak ellátva a világosság bebocsátása czéljából, míg levegő csakis a bevezetési ajtókon keresztül juthat a készülékbe. A próbák kivitelére külön e czélra szolgáló kis ajtók vannak alkalmazva. A készülék fölső részén két kerek nyílás van, melyek közül az egyik (i) nyílás a zománczpor leszívó kürtője gyanánt szolgál, melynek természetesen ezen leszívás biztos eszközlése czéljából elegeiidő magasnak és szélesnek kell lennie, míg a másik nyílás a (j) elosztótartállyal való összeköttetést létesíti, mely egyrészt a készülék alsó részéből fölszálló zománczot, másrészt a raktárból mechanikailag bevezetett zománczot fölhalmozza. A mennyiben leszívó kürtő elrendezése nem volna lehetséges, a por elvezetésére a négy oszlop üregesen van berendezve; a leszívást ez esetben a munkahelyiségen kívül fekvő kürtő vagy szellőztető eszközli. A készülék belsejében és megfelelő magasságban az ablak fölött a zománcz számára (1) osztószita van fölakasztva, mely fölött a tartály alsó, csappantyú által elzárt része torkollik. A leszívó-kürtő elegendő nyomáscsökkenést idéz elő a porrészecskék levezetésére, minek folytán az ajtók zárása nem szükséges, úgy hogy ezek a zománczozás alatt nyitva maradhatnak. A zománczozó-készűlék fölső részében két ajtó szimetrikus elrendezése által elérjük, hogy ugyanazon zománczozó-készűlékkel és ugyanannyi munkással egyidejűleg két kemenczéből lehet dolgozni, a mennyiben az egyik kemenczét fűtjük, míg a másikból zománczozunk. A készülék (b) alsó része (m) tölcsérből áll, mely rézből, öntöttvasból vagy zománczozott pléhből lehet készítve és a melybe azon zománczpor jut, melyet a zománczozandó tárgyak vissza nem tartanak. Ezen zománczot egy (t) rézcső szívja, mely a nagyobb keresztmetszetű (j) osztótartályba torkollik. Ezen tartályban uralkodó erős huzat folytán az előbb főiszívott kis zománczkristályok a tölcsérbe esnek, mely az alsó részt határolja. A finom port, mely az olvasztott zománcz szépségére és még inkább a munkás egészségére nagyon károsan hat (ha nem használunk zománczozókészüléket), a szívócsövek által elvezetjük. A szellőztetőből kijutó port ismeretes eszközökkel összegyűjtjük és később ismét beolvasztjuk. A zománcz tehát finom portól megszabadított állapotban jut a tartályba, úgy hogy ezen por a zománczozás alatt a látóképességet nem befolyásolja. Egy második (t') szívócső, mely a raktárból indul ki, szintén a (j) osztótartályba torkollik és bevezeti ebbe a friss zománczot, mely az (m) tölcsérből jövő zománczczal keveredik. A (d) forgótárcsa (3. és 4. ábra) egyetlen egy darabból áll és feneke lyukazott. Ezen tárcsa forgócsapjával az (o) tartóállvány csapágyában nyugszik és bizonyos számú bordával bír, melyek a közbenfekvő hornyokat határolják és elegendő tért hagynak, hogy a villák, melyekkel a zománczozandó tárgyak ki- és bevezettetnek, azokban mozoghassanak. A bordák helyenként fúratokkal ellátott kerek kiugrásokkal bírnak, melyeken 12—15 mm.-re kiemelkedő vascsapok mehetnek keresztül. Ezen (4) csapok mindegyike egy (5) emeltyűbe van becsavarva, mely másik végén (6) ellensúlyt hord (5. és 6. ábra). A csapok száma és ellensúlyaiknak nagysága úgy van meghatározva, hogy a tárcsa tetszőleges helyére állított tárgy az alatta lévő csapokat a bordák magasságáig lenyomja, míg a többi csap kiáll és ezen tárgyat körülveszi, úgy hogy ez utóbbi a zománczozási munka és a (d) tárcsa forgása közben, valamint a (d) tárcsa bár-