22377. lajstromszámú szabadalom • Elektromos akkumulátor
- 3 — oly módon akarták elkerülni, hogy az ólomszuperoxydot nemezzel vagy flanellel, vagy üvegből vagy azbesztből készült szövettel vonták be. III. Hogy ezt a hátrányt elkerülhessem, az anódát vagy akként szerkesztem, hogy az ]. és 2. ábrán látható elemet használom az óloinszuperoxyd tartója gyanánt és az ólomszálak és szén között lévő közt a (d) elvezető lemez elhagyása mellett az ólomszuperoxyddá átalakítandó ólompasztával töltöm ki, vagy pedig akként, mint az az 5. és 6. ábrán látható, hogy az ólomdrótot a szigetelő elhagyásával közvetlenül a kettős T-alakú, retorta szénből készült (al) tartóra tekercselem. A tartó középrésze és a tartóra tekercselt ólomdrót között lévő Térbe öntöm az ólom tartalmú és ólomszuperoxyddá átalakítandó (f) pasztát, (6. ábra), mely minium, ólomoxyd, vagy ólomchlorid stb. lehet. Ezt a pasztát akként állítom elő, hogy a föntebb jelzett ólomvegyületeket tiszta vízzel képlékeny tömeggé alakítom át, azután pedig vízzel keverve eme tömegbe ínég mintegy 5% gelatint, vagy tojásfehérjét, gelozet, (lextrint, keményítőt vagy növényi gummikat keverek be, mely anyagokat a kénsav az elektrolyzisnél oldható vegyületekké alakítja át és a helyükön az ólompasztában kis üregek maradnak hátra, melyek a paszta természetes lyukacsosságát tetemesen nagyobbítják. Az ily módon szerkesztett anóda alsó végét az elektrolytos formálás kezdetén, míg az ólomszuperoxydot vagy a szivacsos ólmot állítom elő, pergamentpapírossal később pedig egy körülbelül 1 mm. mélységű üreggel ellátott szigetelővel zárom <•!, mely üreg szélei szorosan az anóda külső fölületére fekszenek. Az ólompasztát ólomszuperoxyddá vagy kénsavval megsava.iyított vízben, vagy kénsavval megsavanyítctt rézszulfát oldatban elektrolyzis utján alakítom át. Tényleg Lukow úgy tapasztala, hogy az ólomszuperoxyd réz jelenlétében igen könynyen képződik. Az ekként előállított anódt tehát a következő részekből áll: 1. egy kettős T-alakú retórta a szénből készült tartóból, (6. ábra) 2. egy ehhez tapadó (f) ólomszuperoxyd rétegből és 3. egy például 0 5 mm. átmérőjű ólomdrótból készült burkolatból. Ez a fémes burkolat az ólomszuperoxydot biztosan fogva tartja, anélkül hogy alkalmazása következtében az akkumulátor belső ellenállása nagyobbodnék. Az ólomszuperoxydréteg 2 mm., vagy 4 mm., vagy még vastagabb lehet. Ebben az esetben az ólomszuperoxydréteg középsíkjában egymástól mintegy, 0-5 cm. távolságban körülbelül 1 mm. átmérőjű (g) furatokat létesítek, melyek a retortaszénből készült kettős T-keresztmetszetű mag karimáin átmenő (gl) furatokban folytatódnak. Ily módon a réteg érintkezési fölületét nagyobbítom és elkerülöm azokat a hátrányokat, melyek a réteg nagy vastagsága által okozott tetemes ellenállásból származnának. Az olómdrótot más, a kénsav által meg nem támadható anyaggal is lehet helyettesíteni. Erre a czélra nem használok fémet,mert a fém az ólomszuperexyddal röviden zárt telepeket képezne, melyek tetemes elektromáíu; * rikus ellenerőt fejlesztenének. Legjobban a szén felel meg ennek a czélnak. Ezért az ólomdrótot (h) czellulózeszálakkal (kókusz-. vagy bambusz-rostokkal) vagy kender-vagy pamutszövettel helyettesítem és ezeket az anyagokat zárt edényekben elszenesítem, egyúttal pedig szénhydrogénekből a hő hatása alatt leváló szénnel erősítem. Ugyanezt a czélt elektromos áram alkalmazásával is elérhetem, még pedig ép oly módon, mint az izzólámpa-szálak gyártásánál. Ezt az első védréteget igen ritka, retorta szénből készült ráccsal vehetem körül. Az akként szerkezteit, ólomdróttal vagy (ráccsal körül vett vagy körül nem vett) szénpalásttal burkolt anódát más, ismeretes katódával együtt is lehet alkalmazni, nem csak a föntebb leírttal kapcsolatban. Ennél a harmadik típusnál az anódákat és a katódákat czélszerűen akként lehet kiképezni, hogyanódához n + 1 katóda tartozzék. A katóda, mint azt már említettük, kénsav által meg nem támadható tetszőleges fém lehet. Mind a három típusnál az
