22332. lajstromszámú szabadalom • Acetyléngázfejlesztő
w? 3 A (v) rúd úgy van elrendezve, hogy ha | lefelé mozog, akkor a (k) és (r) kézikerekek bevágásaiból kijön. Hogy a rúd lefelé mozogjon, egy (1) csappal vagy szöggel bír, a mely az (y) csap (z) fogantyújának kivágásába nyúlik bele (1. és 2. ábra) és így a (z) fogantyú mozgatásával a (v) rúd is elmozog. Látható tehát, hogy sem a (h) karbidtartány, sem az (n) szelep nem nyitható addig, míg az (y) szelep (z) fogantyúját abba az állásba nem forgatjuk, a melyben a gázt a (w) csőtől elzárja és az (x) csövet az (a) fejlesztővel össze nem köti. Ennek következtében tehát lehetetlen a karbidtartányt, vagy a fejlesztő alján lévő nyílást kinyitni, mielőtt a gázt a fejlesztőből ki nem eresztettük, úgy hogy mindennemű szerencsétlenség kikerülhető. A karbidtartány alján lévő, a karbidnak a fejlesztőbe való vezetésére szolgáló készüléket (4—8. ábra) egy minden oldalról zárt edény veszi körül, úgy hogy a készülékből sem a karbidtartány és a fejlesztő összeköttetési helyén, sem a karbid vezetésére szolgáló berendezésből gáz el nem távozhat. A (2) zárótolóka, a mely a bevezetendő karbid mennyiségét szabályozza, egy (3) nyílással ellátott fémlemezből áll (4. és 5. ábra). A tolóka a (4) vezetékekben mozog, a melyek az (5) csavarok segélyével a (6) edényre vannak erősítve. A (6) edény azon része, a melyben a tolóka van elhelyezve, függőleges metszetben négyszögletes és a tengely irányában fölül és alul hengeres alakkal bír, a melyek közül a fölső a karbidtartányra van csavarva, míg az alsó karimával bír és a fejlesztőhöz erősített (7) dob fölső részére van illesztve. A (4) vezetékek a (6) edénynek lapos tetejéhez közel lévő bordáira vannak csavarva. Mielőtt az (5) csavarokat a vezetékeken keresztül dugnánk, a (6) edény fölső hengeres részébe egy (8) gyűrűt teszünk, a melynek széléből (7. ábra) (9)-nél egy-egy darab ki van vágva azon czélból, hogy a gyűrű alsó fölülete a (2) tolóka fölső fölületére feküdjék. Az (5) csavarok a gyűrűn és ve| zetéken keresztül a bordába hatolnak. A 1 leírt módon a (2) tolóka fölső fölülete a (8) gyűrű alsó fölületével pontosan érintkezik és a tolóka mozgátásával ennek (3) nyílása a gyűrű (8) nyílása alá jut, úgy hogy a karbidtartányból a fejlesztőbe karbidot bocsáthatunk. A karbidnak a fejlesztőbe való jutása által létre jött nyomásnövekedés a tolóka zárását önműködően végzi a következő njódon: A (6) edény egyik oldala függőleges köralakú karimával bír, a melyre egy rugalmas (10) membrán közbeiktatásával a (11) zárófödő van megerősítve. Mivel a membrán belső fölülete a fejlesztővel közvetlen összeköttetésben áll, úgy a fejlesztőben lévő nyomás egyidejűleg a (10) membránra is hat. A membrán középső része a (13) lapok közé van szorítva, mely utóbbiak ellenkező irányba nyúló (14) és (15) rudakkal bírnak. A (15) rúd egy szilárdan alkalmazott (16) csapágyba van helyezve, míg az elülső végén egy furattal ellátott (14) rudat a (17) szilárdan ágyazott rúd vezeti. A (15) rúd külső vége kúpos (18) fejjel bír, a mely a (19) hüvelybe lép. Utóbbi egy csavarhüvelybe, vagy (20) sapkába van helyezve, a mely a (11) záró födő (21) gyűrűs toldatára többé vagy kevésbbé rá van csavarva. A (18) fej a (19) hüvelyben kifelé szabadon mozoghat és a (19) hüvellyel együtt a (22) karima alkalmazása következtében ellenkező irányban is haladhat. A 4. ábrán látható helyzetben a membrán a rajta lévő részekkel együtt a legkülsőbb helyzetben van és a membrán által mozgatott (2) tolóka a karbidtartány kiömlő nyílását zárja. A membránhoz kapcsolt (14) rúd a mozgást a tolókára egy a házba ágyazott (24) kétkarú emeltyű által viszi át. Ezen kétkarú emeltyű fölső karja a (14) rúd (25) kivágásába, alsó vége pedig a (2) tolókában lévő kivágásba nyúlik be. Tegyük föl, hogy a (20) csavarhüvely (sapka) a (21) toldatra annyira van rácsavarva, hogy a (3) nyílás a karbidtartány
