22332. lajstromszámú szabadalom • Acetyléngázfejlesztő

w? 3 A (v) rúd úgy van elrendezve, hogy ha | lefelé mozog, akkor a (k) és (r) kézikere­kek bevágásaiból kijön. Hogy a rúd lefelé mozogjon, egy (1) csappal vagy szöggel bír, a mely az (y) csap (z) fogantyújának kivágásába nyúlik bele (1. és 2. ábra) és így a (z) fogantyú mozgatásával a (v) rúd is elmozog. Látható tehát, hogy sem a (h) karbid­tartány, sem az (n) szelep nem nyitható addig, míg az (y) szelep (z) fogantyúját abba az állásba nem forgatjuk, a melyben a gázt a (w) csőtől elzárja és az (x) csö­vet az (a) fejlesztővel össze nem köti. En­nek következtében tehát lehetetlen a kar­bidtartányt, vagy a fejlesztő alján lévő nyílást kinyitni, mielőtt a gázt a fejlesz­tőből ki nem eresztettük, úgy hogy min­dennemű szerencsétlenség kikerülhető. A karbidtartány alján lévő, a karbidnak a fejlesztőbe való vezetésére szolgáló ké­szüléket (4—8. ábra) egy minden oldalról zárt edény veszi körül, úgy hogy a készü­lékből sem a karbidtartány és a fejlesztő összeköttetési helyén, sem a karbid ve­zetésére szolgáló berendezésből gáz el nem távozhat. A (2) zárótolóka, a mely a bevezetendő karbid mennyiségét szabályozza, egy (3) nyílással ellátott fémlemezből áll (4. és 5. ábra). A tolóka a (4) vezetékekben mozog, a melyek az (5) csavarok segélyével a (6) edényre vannak erősítve. A (6) edény azon része, a melyben a tolóka van elhelyezve, függőleges metszetben négyszögletes és a tengely irányában fölül és alul hengeres alakkal bír, a melyek közül a fölső a kar­bidtartányra van csavarva, míg az alsó ka­rimával bír és a fejlesztőhöz erősített (7) dob fölső részére van illesztve. A (4) ve­zetékek a (6) edénynek lapos tetejéhez kö­zel lévő bordáira vannak csavarva. Mielőtt az (5) csavarokat a vezetékeken keresztül dugnánk, a (6) edény fölső hengeres ré­szébe egy (8) gyűrűt teszünk, a melynek széléből (7. ábra) (9)-nél egy-egy darab ki van vágva azon czélból, hogy a gyűrű alsó fölülete a (2) tolóka fölső fölületére fe­küdjék. Az (5) csavarok a gyűrűn és ve­| zetéken keresztül a bordába hatolnak. A 1 leírt módon a (2) tolóka fölső fölülete a (8) gyűrű alsó fölületével pontosan érint­kezik és a tolóka mozgátásával ennek (3) nyílása a gyűrű (8) nyílása alá jut, úgy hogy a karbidtartányból a fejlesztőbe kar­bidot bocsáthatunk. A karbidnak a fejlesz­tőbe való jutása által létre jött nyomás­növekedés a tolóka zárását önműködően végzi a következő njódon: A (6) edény egyik oldala függőleges kör­alakú karimával bír, a melyre egy rugal­mas (10) membrán közbeiktatásával a (11) zárófödő van megerősítve. Mivel a membrán belső fölülete a fej­lesztővel közvetlen összeköttetésben áll, úgy a fejlesztőben lévő nyomás egyidejű­leg a (10) membránra is hat. A membrán középső része a (13) lapok közé van szorítva, mely utóbbiak ellenkező irányba nyúló (14) és (15) rudakkal bír­nak. A (15) rúd egy szilárdan alkalmazott (16) csapágyba van helyezve, míg az elülső végén egy furattal ellátott (14) rudat a (17) szilárdan ágyazott rúd vezeti. A (15) rúd külső vége kúpos (18) fej­jel bír, a mely a (19) hüvelybe lép. Utóbbi egy csavarhüvelybe, vagy (20) sapkába van helyezve, a mely a (11) záró födő (21) gyűrűs toldatára többé vagy kevésbbé rá van csavarva. A (18) fej a (19) hüvely­ben kifelé szabadon mozoghat és a (19) hü­vellyel együtt a (22) karima alkalmazása következtében ellenkező irányban is halad­hat. A 4. ábrán látható helyzetben a mem­brán a rajta lévő részekkel együtt a leg­külsőbb helyzetben van és a membrán ál­tal mozgatott (2) tolóka a karbidtartány kiömlő nyílását zárja. A membránhoz kapcsolt (14) rúd a moz­gást a tolókára egy a házba ágyazott (24) kétkarú emeltyű által viszi át. Ezen kétkarú emeltyű fölső karja a (14) rúd (25) kivágásába, alsó vége pedig a (2) to­lókában lévő kivágásba nyúlik be. Tegyük föl, hogy a (20) csavarhüvely (sapka) a (21) toldatra annyira van rácsa­varva, hogy a (3) nyílás a karbidtartány

Next

/
Oldalképek
Tartalom