22314. lajstromszámú szabadalom • Újítások multiplex távíró berendezéseken

1 — 27 — juk be, hogy a generátor ellenállásával és önindukcziójával és a (t)ellenállással egyenlők legyenek. A mesterséges vonal önindukczióját, kapaczitását és ellenállását a (2) vonal két végén olyképen mérjük és szabjuk meg, hogy a mesterséges vonal elektromos sajátságai a természetesével egyenlők legyenek, nevezetesen beleértve a távolabbi végén az ellenállást és önindukcziót is. Ily föllételek mellett a generátorok árama két oldalt egyenletesen oszlik el a (26—44) vonal jelvevő relaisre és a két csévéli ellentétes irányban megy át, tehát a két állomás jelvevőjét az állomáson fejlődött áramok nem befolyásolják, t. i. minden állomás jelvevő relaisje az illető állomás által adott jelekre meg nem szólal, de megszólal a másik állomástól jövő jelekre. Minthogy a jeleket az által adjuk, hogy a fővonal jeladó relaisét (3)-nál megszakítjuk, ennek következtében a mesterséges kiegyenlítés is megszűnnék, valahányszor a vonalat a jeladó relais megszakítja. Hogy ezt elkerülhessük, a vonalat valahányszor a jeladó relais azt megszakítja, az (u) ellenállás és (v) önindukczió által kapcsoljuk a földre, hogy az áramfejlesztő önindukczióját és a (t) ellenállást a vonal jeladó végén mesterségesen helyettesíthessük. A (t) ellenállás és a (v) önindukczió ugyanis a jeladó j relais fegyverzetével van összekötve, tehát valahányszor a relais a vonalat megszakítja, a vonalba bekapcsoltatnak. Ily módon a vonal elektromos tulajdonságai gyakorlatilag változatlanok maradnak, akár kapcsolatban van a vonal a jeladó állomáson az áramforrással, akár nincs. A találmány lényegét az nem érinti, ha a differencziális kapcsolás helyett a Wheatstone-féle kapcsolást használjuk és gondos- | kódunk arról, hogy az (u) ellenállás és a 1 (v) önindukczió a vonalba, mikor az áramfejlesztő kikapcsoltatik, bekapcsoltassák. A találmány szerint egy papírlapra nyomtatott és kézbesítésre kész sürgöny a 46. és 47. ábrán látható. Föltételezzük, hogy a czímzett neve és lakása a lap fölső részén van nyomtatva, a szöveg pedig pár sorral lejebb. A lapot ekkor mint (485) és (486)-nál 1 kétszer összehajtogatjuk, úgy hogy a czímzett neve és lakása kívül fölül látható legyen, az így összehajtogatott papirt egy átlátszó borítékba tesszük, még pedig oly módon, hogy a czímet látni lehessen. Ekként a távirat czímzése által igényelt időt és munkát megtakaríthatjuk. Az átlátszó boríték paraffin papírból vagy más alkalmas anyagból készülhet. A boríték különben teljesen el is maradhat, ha a lapot a 46. ábrán látható módon hajtogatjuk és a végeit lepecsételjük. Hogy a lepecsételt táviratok kinyitását megkönynyítsük, a papírlapot a két végéhez közel lyuggathatjuk is. Megemlíthetjük még, hogy úgy az áramfejlesztő, mint az áramelosztó és a betűkorong a hasonló szerkezetektől eltérően folytonos forgást végez, ezért ennél a berendezésnél a synchronizmus föntartásához a tömegek tehetetlensége is hozzá járul, úgy hogy ha a synchronizáló áram időszakonként szünetelne is, a berendezés synchron forgása mégis föntartatnék, míg időszakos mozgást végző berendezéseknél a tehetetlenség legyőzése igen nehéz és a synchronizmus csak rendkívül kedvező viszonyok között érhető el. A föntebb leírt részletektől természetesen a találmány kivitelénél el is lehet térni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Betíííró távíró beredezéseknél, melyeknél a jeladó állomás valamely a vonalvezetéken átbocsájtott áramhullámcsoportjának két vagy több egymást követő hullámát módosítja és melynél a jelvevő állomásra jutó módosított áramhullámok egy helyi áramkör zárását készítik elő, mely áramkört egy (418 419) kombináló berendezés abban a pillanatban zár, a melyben a nyomtató berendezésnek a csoport módosított hullámai képezte kombinácziójának megfelelő betűjegye kerül a nyomtatási helyzetbe, úgy hogy ennek következtében egy az illető betű nyomtatásához szükséges áram keletkezik, egy berendezés a multiplex távírás lehetővé tételére, az által jellemezve,