22249. lajstromszámú szabadalom • Sínkapcsoló dugó

Megjelent IDOI. évi szeptember lió 3-án. MAGY. SZABADALMI KIh. HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 22249. szám. vil/g. OSZTÁLY. Sínkapcsolódugó. SIEMENS ÉS HALSKE RÉSZVÉNYTÁRSASÁG GZÉG BERLINBEN, BÉCSBEN ÉS BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1901 április hó 2-ika. Két sínvég vezető kapcsolására más egyéb kapcsolótagok mellett kapcsoló dugókat és befogó hüvelyeket is alkalmaztak. Az előbbiek rendesen vasból vagy aczélból készülnek és a tulajdonképeni, a következő kapcsoló dugóhoz vezető összekötő dróttal vannak összeforrasztva. Mint az a gyakorlatban kitűnt, a dugónak a megfelelő sínlyukba való beverésénél az összekötődrótok gyakran meglazulnak, minek következtében a kontaktus is szenved, még pedig egyrészt már a meglazulás, másrészt a nedvesség behatolása és az ez által előidézett helyi kémiai és elektrolytos folyamatok következtében. A befogó hüvelyek, melyek a kapcsolódrót végeit körülfogják, a drótot annál szorosabban veszik körül, minél mélyebbre vertük azokat a sínlyukakba, de ennek daczára sem lehet mindig biztosítani, hogy azok a drótot tökéletesen fogják körül. Ebben az esetben a befogó hüvelyeknek egészen a drótig érő hasítékain a nedvesség még inkább behatol és ennek következtében a drót és a befogó hüvely között a kontaktus még tökéletlenebbé lesz. A találmány szerint a jelzett hátrányokat akként kerüljük el, hogy oly befogó hüvelyeket alkalmazunk, melyek hasítékai valamint a drót és hüvely közötti hézagok is lágy forrasztóanyaggal vannak kitöltve. Míg tehát az ilyen hüvelyek egyrészt csíptető hatásuk miatt a drótok meglazulását meggátolják, másrészt az alkalmazott, a drótot körülvevő és a hasítékot kitöltő lágy forrasztóanyag a nedvességnek a dróthoz való jutását is megakadályozza. A találmány egy kiviteli módozata a csatolt rajz 1-—3. ábráján látható. A körkeresztmetszetű, aczélból vagy vasból, készült, gyöngén kúpos (a) befogóhüvely (2. és 3. ábra) (b) hosszanti hasítékkal van ellátva. A (c) összekötő drót, mely rendesen vörösrézdrót, a befogóhüvelyen ennek hossztengelye irányában megy át és mint azt megrajzoltuk, végén szögecsszerűen ellapítható. A drót és a befogó hüvely között lévő köz, főleg azonban a (b) hézag valamely alkalmas lágy fémmel, minő a zink, ki van töltve, eme forrasztóanyagnak bizonyos fokig engedékenynek kell lennie, hogy a hüvelynek a sín lyukba verésénél a (c) drót a hüvelyben megszorulhasson. Az 1. ábrán egy ilynemű teljes sínkapcsolás látható. Mint azt már föntebb je-