22156. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sok fehérjét tartalmazó takarmány előállítására
Megjelent 1901. évi augusztus lió 23-án. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 22156. szám. IV/e. OSZTÁLY. Eljárás sok fehérjét tartalmazó takarmány előállítására. DR JOLLES ADOLF CHEMIKUS BÉCSBEN. Bejelentésének napja 1901 márczius hó 11-ike. Elsőbbsége 1900 január 31-töl kezdődik. Azok a termékek, melyeket az eddig ismert, takarmány előállítására szolgáló eljárások szerint természetes állapotban levő vérnek melassz-hoz vagy más szokásos takarmányhoz (1. a 84299. sz. német birodalmi szabadalmat) való hozzáadásával nyerünk, ama követelményeknek, melyeket konezentrált, könnyen emészthető, sok fehérjét tartalmazó takarmányokkal szemben támasztunk, korántsem felelnek meg, minthogy a vérben, nevezetesen a vérsavóban a megemészthető fehérjék mellett olyan nitrogéntartalmú vegyületek is vannak, melyek a szervezetből fölhasználatlanúl távoznak, sőt arra esetleg káros hatást is gyakorolnak és minthogy ezenkívül a vérsavóban oly anyagok is vannak, melyek a vér elbomlását is megindítják, úgy hogy a vér csupán csak eme részek eltávolítása után válik hosszabb ideig eltarthatóvá. Azonkívül a közvetlenül vérrel készült takarmánynál a vérnek nagy víztartalma a keletkező termék nagymérvű besűrítését teszi szükségessé és természetesen a takarmány fölszívó képességét a fehérjével szemben is kisebbíti, úgy hogy a végterményben korántsem lehet annyi protein, mintha a természetes állapotban levő vér helyett több fehérjét és kevesebb vizet tartalmazó anyagot alkalmazunk. De a takarmánynak melassz vagy más használatos takarmány anyagnak szilárd, oldhatatlan vérlepénnyel való keverésnél, — melyet vérnek alkaliákkal és savakkal történő kezelésével és egyidejű hevítésével (lásd a 609057. sz. amerikai szabadalmat) állítunk elő — czélszerűen alkalmazható terméket ugyancsak nem kapunk, mert ha a vért ily módon kezeljük, az abban levő fehérje oldhatlanná válik, t. i. ennek éppen a takarmányozás szempontjából fontos tulajdonságai — az oldhatósága és emészthetősége — kisebbednek. Ezenkívül ennél az eljárásnál a vérsavó káros alkatrészeinek eltávolítása sem megy végbe, minthogy a savnak ós a hevítésnek a vérsavóra gyakorolt hatása következtében eme káros alkatrészek (toxalbuminok) kicsapódnak és a vérfehérje megalvadásánál a többi káros alkatrészt is magába zárja és magával ragadja. A találmány tárgya már most egy eljárás, mely lehetőleg sok fehérjét tartalmazó, jól emészhető, igen jól konzerválódó takarmány előállítását teszi lehetővé oly módon, hogy az ismert takarmányokat nem közvetlenül vérrel, vagy ennek savakkal és alkaliákkal történő keverésével és egyidejű fölhevítésével előállított, szilárd, oldhatlan vérlepénnyel, hanem a vérből tisztán mechanikus úton
