22151. lajstromszámú szabadalom • Forrasztó, hegesztő és olvasztó páka

- 2 hogy a (c) tartálynak legalább egy beömlő nyílásával állandóan közlekedésben maradjon. Az (a) tartályt olajjal majdnem egészen megtöltjük, ezután a födelét légmentesen elzárjuk és levegőt szivattyúzunk a tartályba, míg ebben körülbelül 4. atm. túlnyomás nem létesül. A tartály felső végén uralkodó nyomás az olajat a (e) tartályba és az (f) kivezető csövön át a lángzóba nyomja. Ha a szerszámot megfordítjuk, úgy hogy az (o) fej fölül legyen, akkor a nyomó levegő a szerszám mellső vége felé az átfúrt (e) karon áramlik át ós nyomást gyakorol arra az olajra, mely a (c) tartályban van, úgy hogy a láugzóhoz áramló olaj áramlása meg nem szakad, de szükséges, hogy a szerszámot, — még mielőtt a (c) tartályban lévő összes olaj elfogyott volna — visszafordítsuk az eredeti állásába, hogy a (c) tartály olajjal újból megteljék. Ha a szerszámot tengelye körül forgatjuk, akkor az (e) kar mindig az (a) tartó mélyebben fekvő oldalán fog feküdni, úgy hogy az olaj folytonosan és mindaddig, míg a külső tartályból az olaj el nem fogyott a (c) tartályba folyik. Szükség esetén az (e) kart közvetlenül a (c) tartályra is lehet megerősíteni és ez utóbbit akként alkalmazhatjuk, hogy saját tengelye körül foroghasson. A tartályból az olaj a (g) elgázosító kígyóba folyik. Ez egy kb. 50. czm. hosszú és 1 mm. belső átmérőjű, igen vékony cső, mely úgy van meghajlítva, hogy a lángzó falával érintkezzék és ettől lehetőleg sok meleget vegyen föl. A lángzó egy (i) hüvellyel van ellátva, mely mellső végénél a (h) összekötő kerethez van erősítve. A lángzó hátsó végén egy (j) fuvófej van elrendezve, melynek nyílása igen sztik és az elgázosító kigyó kiömlő nyilasát képezi. Ennek a fuvócsőnek nyílása gyakorlati szempontból lehetőleg szük, körülbelül 3

/io mm. legyen; nyílása egy igen vékony, az (1) állítócsavar segélyével beállítható, kúpos (k) tű segítségével szabályozható; (j) fúvócső körül a levegő hozzávezetésére szolgáló nagyobb nyílások vannak alkalmazva. A fúvócsövet egy (u) keverőkamra veszi körül, melyben a fuvónyílásból kiáramló túlhevített gáz levegővel kevertetik. A túlhevített gáz nagy sebességénél fogva a fuvó levegő bevezető nyílásain át a levegőt rohamosan beszívja. Az (n) föltét az (i) lángzóhüvely mellső végén elégető kamrát képez és az (i) hüvely ezen az elégető kamarát képező részén számos kiömlő nyílással van ellátva. A levegő bevezetésére e hüvely hátsó végén ugyancsak számos nyílás lehet alkalmazva. Ha a szerszámot forrasztásra használjuk, akkor a lángzóhüvely mellső végéhez az (o) forrasztófejet erősítjük meg. A szerszám működésbe hozatalánál a (k) tűt kissé visszahúzzuk, hogy az olaj a lángzóba folyhasson. A lángzóba folyt olajat meggyujtjuk és az elégésnél fejlődő hő csakhamar elegendő arra, hogy a gázfejlesztő és a lángzó annyira fölmelegedjék, hogy a szerszám normálisan működjék és valóban intenzív, színtelen láng érje nagy sebességgel az (n) föltéten át az (o) forrasztófej hátsó fölületét. Ekkor az égéstermények elterelődnek és az (n) föltét külső oldalán végig húzódva a kiömlő nyílásokon át távoznak. Ebben az esetben az (n) föltét arra szolgál, hogy a gázt és levegőt az égéstermékektől teljesen elkülönítse és hogy az égés ennek következtében tökéletesen mehessen végbe. Ha a szerszámot fémek hegesztésére és megolvasztására akarjuk használni, akkor a (p) fejet erősíthetjük meg az (i) lángzótokon, de ebbe egyelőre nem toljuk be annyira, hogy az (i) hüvely a hátsó kiömlő nyílásait elzárja. A (p) fej fölső torkolatába egy (r) dugót helyezünk, melyet egy alkalmas (s) rúgós toldat rögzít, hogy a (p) fej el legyen zárva és hogy a láng megint hátra az (n) föltét felé és az égőhüvely kiömlő nyílásához vezettessék. Ez addig tart, míg a lángzó és a generátor teljesen föl nem melegedett; ekkor az (r) dugót kihúzzuk és a (p) fejet oly mélyen toljuk az (i) lángzó hüvelybe, hogy az palástjával az (i) hüvelyben lévő nyílásokat elfedje, a mint az a 4. ábrából kitűnik. Ekkor a (p) fej középső nyílásán igen intenzív kék láng csap ki, mely elég meleg