22117. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a meglevő szemaforoknak a távjelzőtől függésben történő elreteszelésére

Hogy a (w) távjelzőt ismét «szabad»-ra j lehessen állítani, a váltóőr az (e) kilincset balra (5. ábra) kénytelen elforgatni, miáltal a távjelző (12) földvezetéke záródik és a (c) csúszósínnek (balfelé történő) egyidejű eltolódása következtében a szemafor (z) állító emelője elreteszelődik. Most már a váltóőr a (7) billentyű gombjának lenyomása és a (13) induktor-forgattyú forgatása által a (w) távjelzőt «sizabadról» tilosra állíthatja. A távjelző szabadra állításánál annak (6) kontaktusa megszakad, ezért az (1) és (2) vonalvezeték árammentessé lesz, minek következtében az (1) fegyverzetemelőt a (p) rúgó leszakíthatja, a csúszósín (q)-nál elreteszelődik és így a kilincs is elreteszeltetik. A 6. ábra az egyes berendezések áramköreit ábrázolja arra az esetre, melyben a (w) és (y) jelzések szabadra vannak állítva. A vonat beérkezte után a váltóőr a (w) távjelzőt — hogy a szemafor (z) állító emelőjét és az (e) kilincset szabaddá tehesse — «tilos»-ra kénytelen állítani, minek következtében az (r) telep áramkörének a távjelzőn alkalmazott (6) kontaktusa ismét záródik. Az (i) elektromágnes az (1) fegyverzetét meghúzza, tehát a (c) csúszósín és a kilincs szabaddá válik. A kilincset most már (a 6. ábrán jobb felé) elforgathatjuk, minek következtében a (c) csúszósín is eltolódik, az (y) szemafor (z) állító emelője szabaddá válik és a szemafort «tilos»-ra lehet állítani. Az 5. ábrán föltüntetett kapcsolási sémánál úgy az állomás, mint a váltóőr átállíthatja a távjelzőt «tilos»-ra és &szabad»-ra. Ha azonban azt akarjuk, hogy ezt az egész műveletet a váltóőr végezze és hogy az állomás csak az ellenőrző berendezések útján szerezzen a távjelző állásáról tudomást, akkor a 7. ábrán látható kapcsolási elrendezést választjuk, melynél a (9) billentyű, a (10) kontaktus, a (14) induktorforgattyú és az állomásról a váltóőrhöz vezető (15) vezeték elmarad. A 8. ábrán látható kapcsolási elrendezésnél az ál-I lomás a távjelzőt «tilos»-ra, a váltóőr azonban «tilos»-ra és «:zabad»ra állíthatja. Ebben az esetben az elektromágnest magába záró (2) vezetéktől az állomás (15) földvezetékéhez egy (16) elágazó vagy röviden záró vezeték megy. A 9. ábrán látható elrendezésnél a távjelzőt az állomás «tilos»-ra és «szabad»-ra, a váltóőr pedig csak «tilos»-ra állíthatja. Ebben az esetben az állomás (15) földvezetéke helyett a (9) billentyűtől a kilincs (h) kontaktusához vezető (17) vezeték van alkalmazva és a (13) induktor, valamint a (7) billentyű második karjának kontaktusa a (2) vonalvezetékkel van öszszekötve. A 10. ábrán látható berendezés ugyanazon föltételeknek felel meg, mint az 5. ábrán látható, de ettől annyiban tér el, hogy az elreteszelő berendezés nincs földre kapcsolva. A vezeték elrendezésének ennek következtében szükségessé váló módosításai a 10. ábrából minden magyarázat nélkül tűnik ki. Mindezeknél a leírt kapcsolási elrendezéseknél, valamint minden lehetséges, az , adott föltételeknek megfelelő módosításoknál az elreteszelés ugyanúgy történik, mint a hogy azt az 5. ábra alapján leírtuk. A rendesen ólomzárolt (t) segédemelőt csakis a vezetékben vagy telepben föllépő zavaroknál használjuk. Ennek az emelőnek átváltásával a váltóőr a fegyverzetemelőt mechanikus úton lenyomja és ekkor az elreteszelő berendezéstől függetlenül működtetheti a berendezést, de köteles erről a körülményről jelentést tenni. Ép úgy szükséges az is, hogy a blokkberendezésnél föllépő zavaroknál a kilincs (g h) kontaktusát a kilincsnek elreteszelő berendezésre gyakorolt hatásától függetlenül működtethessük, hogy eme kontaktus zárása által a távjelzőc a vonalba bekapcsolhassuk. Ez a gomb, emelő vagy csavar segélyével működtetendő berendezés, mely rendesen ugyancsak ólomzárolva van, vagy az elreteszelő berendezés (a) szekrényében,