22111. lajstromszámú szabadalom • Ismétlőfegyver

- ii -zamosan vau elhelyezve, egyik oldalán le van metszve, úgy hogy a 9. ábrán vázolt helyzetében a töltényeknek a tölténytárból való útját el nem zárja, mihelyt azonban körülbelül 180°-kal elforgattatik, a (7) nyílást elzárja. A záró dugattyú a tengely hosszirányában mozog és minden előrehaladásnál egy uj töltényt visz a tölténytárból a csőbe. A cső elzárására a (27) dugattyú szolgál, mely a (28) fogantyúval van ellátva. A (27) závárzatdugattyú több (29, 30, 31) ütközővel bír, (a rajzon három ilyen ütköző látszik), melyek egymáshoz képest különféle szög alatt el vannak tolva és mihelyt a fegyver lövésre készen áll, megfelelő (32, 33, 34) bemélyedésekbe (9. ábra) nyúlnak, a závárzatot csukva tartják és a visszalökést fölfogják. Ugyanígy működik a (23) fogantyú is, mely a (33) kivágásban fekszik, hogy a szerkezetet elzárja, ami különben a legtöbb eddigi ismétlő fegyvernél is úgy van. Ha a (28) fogantyú fölfelé van forgatva, akkor a záródugattyú a tokban ideoda mozgatható ; midőn a záródugattyú hátra van húzva, akkor a tölténytárnak (7) nyílása nyitva áll (12. ábra) és egy uj töltény jut a tokba, melyet azután az előrehaladó záródugattyú a (36) töltényűrbe tol (1. ábra,). Ha most a (28) fogantyút lefelé forgatjuk, úgy hogy a (35) kivágásban fekszik, akkor a fegyver töltve és zárva van. Az elsütést a (37) ütőrúd eszközli, mely a (38) rógó megfeszítése mellett a (28) fogantyú és (27) dugattyú forgatása által fölhuzatik; a (27) dugattyú ugyanis belül egy csavarmenetszerű vezetékkel van ellátva, mely ismert módon a (37) ütőszöget egy gombnál fogva hátra húzza; ezen hátulsó helyzetében az ütőszöget a (40) fejjel ellátott (39) rugó tartja, mely a zárod ugatytyúuak (41) nyílásába ugrik és a rúgó hatása alatt álló (42) ravasznak (43) peczke által befolyásolható ; ezen utóbbi szerkezet ismeretes és semmi lényeges újat nem tartalmaz. Ezzel szemben a töltényhúzó egy új tulajdonsággal bír 8 azért bővebben leírandó. A töltényhúzó áll a záródugattyúra (4-4) csuklóban megerősített rugalmas (45) karból, mely a fegyvernek zárt állapotában, a toknak egyetlen (46) nyílását kitölti (8. ábra), miáltal úgy a tok, mint a töltény tárnak és závárzatnak összes alkatrészei por és nedvesség ellen teljesen meg vannak védve (2. ábra). Ezen (45) kar mellső végén van a tulajdonképeni (47) töltényhúzó, mely zárt fegyvernél az (x) tölténynek hátulsó hornyába nyúlik (1. ábra). Hogy a töltényhúzónak a töltény hornyába való benyomulását biztosítsuk, azért egy (48) lemezrugóval van ellátva, mely a (45) kar melső végében lévő (49) hornyában fekszik és egy (50) gombbal bír. A (B) puskacsőnek hátulsó részén közvetlenül a tölténytár fölött egy (51) [kivágás van, mely a (47) kampónak megfelel, úgy hogy mihelyt a záródugattyú hátra húzatik, a (47) töltényhúzó, támogatva az (50) rúgó által, kénytelen a tölténynek hátulsó hornyába bekapaszkodni és azt kihúzni. (52) a tölténykidobó, mely a toknak egy kivágásában az (53) csap körül kilenghet. Mihelyt a (27) dugattyúnak (54) ütközője a (53) emeltyűnek fölfelé álló (35) karjába ütközik, az (52) emeltyű elforgattatik és a töltény kilöketik. (56) a sátorvas, mely egy (57) kampójával a tölténytár (4) falán nyúlik keresztül és egy (59) csavar segélyével a tokhoz van csavarva, mely tehát utóbbit is az agyhoz rögzíti. Ezen (59) csavar fegyvernek egyetlen csavarja. Az agynak hátulsó részében még egy tartalék tölténytár is van. mely a 13—18. ábrákon van föl tüntetve. A puskatus alján egy (60) ür van. mely a rúgó hatása alatt álló (61) födél által elzárható (14. ábra). Ezen tartalék tölténytár úgy van méretezve, hogy teljesen megtöltve pl. kétszer annyi töltényt tartalmaz, mint a hány az (5) tölténytárnak egyszeri töltéséhez szükséges. A (61) födél pedig úgy van elrendezve, hogyha egészen ki van nyitva, akkor a fegyvertusát egy kissé ferdén tartva, annyi töltény esik a katona kezébe, amennyi az (5) tölténytár megtöltéséhez szükséges. A (60) térben a (63) csap körül elforgat-