22094. lajstromszámú szabadalom • Fényképező készülék körképek fölvételére
aá üreges (181) hengerrel, mely a (183) i tengelyre tolva az utóbbi körül szabadon foroghat. A (181) hengerre (182) rúgó támaszkodik (vagy pedig a hengernek egy része ki lehet metszve s rúgó alakban meggörbítve), a (10) henger viszont a (181) hengerre van tolva, oly módon, hogy a (182) rúgó ennek belső oldalához súrlódjék s ez által a (18) csiga a (10) hengert a rúgó által létrehozott súrlódás segélyével hozza forgásba. A (11) és 13) csigák, valamint a (8) henger átmérői úgy vannak megállapítva, hogy a kamara forgása közben a film az (5, 5) ablak mögött a gyújtósíkban létesített kép sebességének megfelelő sebességgel haladjon el. A film, mialatt (5,5) ablak mögött elhalad, a fénysugarak hatásának kitéve s azon pillanatban, midőn a kép a kamra forgása következtében magváltozik, uj rész érkezik az ablak mögé, s most már erre esnek a fénysugarak. Ezen folyamat ismétlődig mindaddig, míg az egész fölveendő látkép elvonult a tárgylencse előtt s a filmnek megfelelő hosszú része volt a fény hatásának kitéve, mely aztán a (10) hengerre gömbölyödik föl. A mozgó részek közötti viszonyok megállapításánál szabályul szolgál, hogy a tárgylencse 360°-ot kitevő körülfordulásnál a legömbölyödött film hosszának azon kör kerületével kell egyenlőnek lenni, melynek sugara a tárgylencse optikai középpontjának gyujtósiktól való távolságával egyenlő. A gyújtósíknak a film síkjával való összeesését létrehozhatjuk a (6) tárgylencse helyzetének szabályozása által is, azonban sokkal tisztább képeket kapunk, ha a tárgylencse és az érzékeny film közé diafragmát helyezünk. Ezen diafragma jelenléte majdnem föltétlenül szükséges, mivel e nélkül gyakorlatilag nem is lehetséges egyenletes fénybehatást létrehozni. A diafragma egyenközény vagy ferdény alakú lehet (3. ábra), mely utóbbi alak csakis akkor használható előnnyel, ha valamely körkép számára akarunk fölvételeket eszközölni s a fölveendő vidéken az ég sokkal jobban meg vau világítva, mint a talaj. Mivel a diafragma a képnek azon része felé, a hol az ég lesz ábrázolva, folyton szűkebbé válik, a film megfelelő része rövidebb ideig marad a fény hatásának kitéve s a klisé sokkal élesebb lesz. Az elmélet szerint teljesen éles klisé előállítására szükséges, hogy a hártyára vetített kép ne legyen éles vonalak által határolva, hanem ellenkezőleg a közepétől a szélek felé fokozatosan mosódjék el. Ezt elérhetjük a (19) diafragma használata által, mely a kép közepétől annak széle felé fokozott mértékben csökkenti a sugarak hatását. Az elérni szándékolt hatás növelése végett a diafragma nyílásának belső széleit kicsipkézhetjük, vagy hullámvonal alakjában képezhetjük ki (4. ábra). Az 5., 6. ábrák a 3. 4. ábrákon vázlatosan fölrajzolt diafragmáknak egy foganosítási alakját mutatják be. Ezek szerint a diafragma egy üreges hengerből áll. mely két egymással diametrális irányban szemben álló függélyes nyílással bír. A nyílások egyik éle henger tengelyével párhuzamos, a másik éle azonban a tengelyhez képest kissé ferde állású, ugy hogy midőn a henger az 5. ábrán látható helyzetet foglalja el. a diafragma egyenközény alakú nyílást mutat, míg a 6. ábrán föltüntetett helyzetben a diafragma nyílása ferdény alakú, ha pedig a hengert egyik vagy másik irányban tengelye körül kissé elforgatjuk, a diafragma nyílása nagyobb vagy kisebb lesz, minek következtében a fénybehatás tartama is meghosszabítliató vagy megrövidíthető. Ugyanezen gyakorlati eredmény érhető el a 7. ábrán látható diafragmánál is, mely két, a (2, 3) válaszfalakhoz erősített rugalmas lemezből áll. A lemezek alul és fölül egy-egy csavarpár hatása allatt állnak, melyek úgy vannak elrendezve, hogy a diafragma nyílásának alsó vagy fölső része tetszés szerint szélesebbé vagy keskenyebbé tehető. Ha a készüléket topográfiái fölvételekre akarjuk használni, ajánlatos, ha a tárgylencse optikai középpontja a (14) tengely meghosszabbításába esik, azonban ez az
