22019. lajstromszámú szabadalom • Fénymérő készülék

lénczellát. Hogy a mellékfényt kizárjuk, a (w°) papiros, valamint a papiros és a szelénczella között (x) csövet rendezünk el, mely egyúttal kényszeríti a fényt, hogy a fölületeket a kívánt irányban találja. A (w°) fényérzékeny papírnak megfelelően az (a') czellánál egy előzetesen színezett és változatlanul szintartópapirost alkalmazunk, mely hasonlóképen úgy van elrendezve, hogy csakis a (w') papiros szines fölületéről visszavert fény hat az (a') szelénczellára. Az (a') szelénczella számára egy külön (h') szolenoid van elrendezve, mely a 6. ábra szerinti kiviteli alaknál úgy van elhelyezve a (h) szolenoidhoz viszonyítva, hogy a két szolenoid egy közös (17) maggal bír, mely olyan módon van összekötve a (q) emeltyűvel, hogy ez utóbbi a mag középállásában vízszintesen fekszik és hogy csakis ebben a helyzetben létesül a kontaktus a (p) csavarral. A két (h és h') szolenoid tekercselése oly képen van az áramkörbe iktatva, bogy mindkét szolenoid törekszik a magot magába húzni. A (h') szolenoid, minthogy a sötét szinű (w') papir csak igen csekély fényt reflektál az (a') szelénczellára, csak kicsiny, de mindig állandó vonzást gyakorol a magra, míg a (h) szolenoid, a míg a fényérzékeny (w°) papiros még fehér és ennélfogva aránylag erős fényt reflektál az (a) szelénczellára, aránylag erősen vonzza a magot. Ha a folytatólagos fénybehatás következtében a (w°) papiros annyira színeződött, hogy épen olyan sötét lett, mint a (w') papiros, akkor a fénybehatása az (a) szelénczellára ugyanolyan mértékben csökken. Ennek következtében a (h) tekercsen átmenő áram ép olyan gyönge lesz, mint az, mely a (h') szolenoidon megy keresztül, a két szolenoid erővonalai egyenlő erősek lettek és ennélfogva a magnak a középállásban kell helyezkednie és a (q) emeltyűt olyan helyzetbe hoznia, hogy a (p) csavarral a kontaktus és így a (b) elektromágnes segítségével az (f) emeltyű kikapcsolása bekövetkezik. Ennél a berendezésnél még inkább képesek vagyunk a készülék működését a lemezek érzékenységének megfelelően szabályozni, mint az előbb ismertetett elrendezésnél. Ebből a czélból csak a színezett (w') papirt kell világosabb vagy sötétebb szinű papirral kicserélni. Minden esetben a zár csukódni fog, mihelyt a fokozatosan sötétedő (w°) papir az adott esetben behelyezett (w') papiros szinét vette föl. Ha a G. ábra szerinti kiviteli alaknál a fotográfiai zárt optikai vagy akusztikai jelzéssel vagy irókészűlékkel helyettesítjük, a milyent vonatkozással a 2. vagy 3. ábrára ismertettünk, akkor ez a berendezés kiválóan alkalmas a mesterséges fény erősségének mérésére. Ebből a czélból úgy a (w') mint a (w°) papirost fényérzékeny réteggel látjuk el. Az egyik (w') papirost ismert fényerősségű fényforrás, pl. normálgyertya lángja hatásának tesszük ki, míg a másik (w°) papiros a megmérendő fény behatásának van alávetve. Ha ez utóbbi sokkal erősebb a normálgyertya fényénél, akkor az (a) szelénczella az elektromos áramot sokkal jobban fogja vezetni az (a') szelénczellánál és ennek következtében a (h) tekercs erősebben fog magába vonzani a (h') tekercsnél. Azonban az intenzivebb fényhatás következtében a réteg a (w°) papíron gyorsabban és erősebben feketedik meg. mint a (w') papirosé, úgy hogy az előbbi kevesebb fényt fog reflektálni az utóbbinál. Ennek következtében az (a) czellát érő összes fénymenynyiség gyorsabban fogy, mint az, mely az (a') czellát éri és lassanként kiegyenlítődés megy végbe. Ha a megmérendő fény csak valamivel erősebb a normálgyertya fényéné', a kiegyenlítődés később következik be. Mihelyt azonban a két szelénczella vezetőképességgel bír, (p és q) között kontaktus létesül. A megvilágítás kezdete és a kontaktus létesiilése közötti időtartam szolgál mértékül a megmérendő fény erősségének kiszámításánál. A helyett, hogy a (h és h') szolenoidokat egy középvonal irányában egymás fölött rendeznők el, egymás mellett is elhelyezhetjük azokat (7. ábra). A magok ebben az esetben függőleges, nem vezető és (v) rugókon függő (e és e') rudakon vannak meg-