22019. lajstromszámú szabadalom • Fénymérő készülék
11. ábrák ezen berendezés egy részletét mutatják. Az (o) telep vagy más áramforrás által gerjesztett kis áramkörbe az (a) szelénczella és a (b) elektromágnes van bekapcsolva, melynek (d) horgonya egy jeladó (c) emeltyűjén van elhelyezve. Mellső oldalán az (a) szelénczellát a (w) üveglap födi és ez utóbbi előtt egy (j) tolattyú vagy gördülő függöny van, mely a fényérzékeny réteggel (pl. bronzeziist, chlórezüst, melyet valamely ismert szenzibilizátorral esetleg érzékenyíthetünk, ellátott (w) üveglap behelyezése után viszszahúzható, ha a fényt mérjük. Minden fénymérésnél új, érzékeny réteggel ellátott (w) üvegdarabot tolunk be. Mindaddig, míg a (j) tolattyú vagy gördülőfüggöny a (w) üveglemezt és így az (a) szelénczellát is födi, a szelénczella olyan nagy ellenállást fejt ki az árammal szemben, hogy a (b) elektromágnes áram nélkül marad. Ha a (j) tolattyút félrehúzzuk, az üveglemezen és ennek még fehér rétegén át fény esik az (a) szelénczellára, ez jó ve- i zetővé válik és ennek folytán az elektromágnes gerjesztve lesz,a (d) horgonyt vonzza, miáltal a jeladó az ellenerő által befolyásolt (c) karnak forgása folytán más helyzetbe jut, úgy hogy fölismerhetővé válik, hogy a fénybehatás a (w) lemezre megkezdődött. Ennek folyamán a (w) lemez fényérzékeny rétege lassanként sötétebbé válik, úgy hogy a szelénczella is mindinkább elsötétedik és vezetőképessége csökken. Ha a réteg egy bizonyos szint vett föl, a szelénczella olyan nagy ellenállást nyújt az elektromos árammal szemben, hogy ez nem képes többé annyira gerjeszteni a (b) elektromágnest, hogy ez a horgonyt megtarthatná. A kar ennélfogva ellenereje folytán ismét visszafelé forog és a jelzőn fölismerhető, hogy a (w) üveg rétegére egy bizonyos mennyiségű fény hatott. Az az időmennyiség, melyre a fénynek szüksége volt, hogy a fényérzékeny réteget annyira megfeketítse, hogy a fény azon keresztül a szelénczellára hatást már nem gyakorolhat, olyan mértéket szolgáltat, mellyel az azon idő szerint uralkodó fényerősséget megállapíthatjuk. Az ismertetett optikai jelzőkészülék helyett akusztikai jelzést is használhatunk vagy pedig ezen jelzéseket egy irókészűlékkel helyettesíthetjük. Ebben az esetben a (c) emeltyű szabad végén a (4) peczekkel van ellátva, mely csúcsával egy előtte elhaladó (5) papírszalagra gyakorol nyomást. Ha a szelén sötétben van, az elektromágnes nincs gerjesztve és a (4) peczek egy vonalat ir a bizonyos sebességgel elvonuló időegységekre osztott (5) papirosra. Ha a szelén meg lesz világítva, a mágnes gerjesztetik és a (4-) peczek a papirosról leemeltetik, úgy hogy az utóbbin lévő vonal megszakad. A papirosszalagot egy óraművel összeköttetésben álló (6) hengerek viszik tovább. Ha a (w) üvegen lévő réteg kellően megfeketedett, az elektromágnes magja a horgonyt elbocsátja és a (4) peczek ismét érintkezésbe jut az (5) papirossal. Az osztályrészeknek azon száma, melyet a peczekkel húzott vonal a hézaggal szemben mutat, adja meg azt az időmennyiséget, melyen belül a fényérzékeny réteg megfeketedett. A két görgőn vezetett szalag helyett alkalmazhatunk olyan papírlapot, mely úgy, mint az indikátoroknál, egyetlen forgó (8) dobot vesz körül (3. ábra). Minthogy anszelénczellán átmenő áram rendesen túlságosan elgyöngült arra, hogy az elektromágnest működtesse, ajánlatos az elektromágnes számára egy külön áramkört alkalmazni, mely áramkör csak az első áramkörben végbemenő áramerősség változás következtében záratik vagy szakíttatik meg. Ez egy relais segítségével történik, mely az (i, k, 1, m, n) huzalok révén a szelénczelláknak az (o) telep által szolgáltatott áramkörébe iktatott (h) szolenoidból és a (q) emeltyű, valamint a (p) csavar által alkotott (p q) áramzáróból áll, mely utóbbi az (r s m 1 t) huzalok útján a (b) elektromágnesnek ugyancsak az (o) telep által szolgáltatott áramkörébe van iktatva. A (q) emeltyű, mely hátsó meghosszabbításán a szolenoid magját hordja, az (u) állványon forgathatóan van ágyazva és a (v) rúgók által nyugalmi helyzetében tartatik.