21993. lajstromszámú szabadalom • Repülőgép

abban az esetben, mely ben a motorikus erő a szolgálatot fölmondja. Ebben az esetben a repülőgép dinamikai része által emelendő súly nem lehet nagyobb mint az, mely a vezető munkaképességének megfelel, mi a repülést ugyan lassítani fogja, de megakadályozza az önkéntelen leszállást. Oly ballon alkalmazásának, melynek emelőképessége az összes emelendő súlynál kisebb, szembetűnő gazdasági előnye az, hogy a leszállás a túlsúly által idézhető elő és nem úgy mint eddig, a ballon töltésnek változtatásával. A ballon töltése tehát a burkolat rossz tömítése következtében föllépő gázveszteségektől eltekintve állandó marad és csak ezeket a veszteségeket kell pótolni. Lehet azonkívül ballasztot is alkalmazni, hogy az erő szükségletet kiegyenlíthessük. A csatolt rajzokon példaképen a találmány egy kiviteli módozata van föltüntetve. Az 1. ábra a repülőgép oldalnézétét, a 2. ábra ugyanannak eliilnézetét mutatja, a 3. és 4. ábrákon a ballon több oly állásban van ábrázolva, melyeket a ballon vízszintes szélnyomásnál elfoglalhat, hogy támasztó fölülete érvényesüljön, az 5. és 6. ábrákon két egymástól függő szárny i 11. szárnypár különböző mozgásainak és helyzeteinek grafikus ábrázolása látható, a 7. ábra egy szárny nézetét, a 8. ábra a szárny karjának nagyobb méretben rajzolt nézetét és a 9. ábra a vezetőkeretet ábrázolja, mely a szárny megfelelő kényszermozgású mozgását idézi elő. A hengeralakú (1) ballon egy hídon van megerősítve, mely egy (2) hossz- és több (3) keresztrúdból és az (5) pontban összefutó (4) támasztórúdból áll, melyek egymással még tetszőleges más módon is össze lehetnek kötve. A ballon fölső részéhez egy megfelelő alakú (6) szállóernyő simul, mely a (7) zsinórok segítségével a (3) keresztrúdhoz van erősítve, minek következtében a ballon és a híd között az összeköttetés is szilárdabb lesz. Ilyen a Rose-féle ballon szálló ernyőhöz hasonlóan szerkesztett berendezésnél a szálló ernyő a működésre mindig készen áll, hogy a ballon esetleges összenyomódásakor működésbe léphessen. A ballonra az (5) ponton a (13) kormánynyal ellátott (8) állvány, mely a dinamikus repülőgép és az emberek fölvételére szolgál, van oly módon csuklósan fölfüggesztve, hogy a léghajó tengelyén, illetőleg a menetirányon átmenő függélyes síkban szabadon lenghessen. A gyakorlatban ez az állvány a terhelése és mélyen a fölfüggesztési pont alatt fekvő súlypontja miatt ez az állvány körülbelül mindig függélyes helyzetben fog lenni és a ballon fog az (5) csukló körül forogni. A ballon eme forgó mozgását a vezető a ballon végein megerősített és a (8) kötéldobra fölkeresett (9) kötél segélyével szabályozza, még pedig, amint azt már föntebb említettük és a 3. és 4. ábrán ábrázoltuk, oly módon, hogy a ballon alsó része az uralkodó légnyomás iránya felé forduljon, akár ellenszél (3. ábra), vagy pedig hajtó szél (4. ábra) okozza is a nyomást és hogy a támasztó föliilet ily módon érvényre juthasson. A laza (10) kötelek biztonsági összekötetésül szolgálnak a léghajó és az állvány között, hogy esetleges csuklótörésnél a két rész teljesen el ne válhasson egymástól. A (8) állvány gerinczéhez három pár láb gyanánt szolgáló rúd van csuklósan megerősítve, melyek olymódon vannak elosztva, hogy két pár a gerincz két oldalán és egy pár a gerincz két végén van elrendezve. Ezeket a léghajó fölszállása alkalmával vonószerkezet segélyével egyenesbe húzzuk össze és kikötés alkalmával egy második vonó szerkezet segítségével újból szétfeszítjük. A dinamikai repülőgép két kényszermozgású (11 12) szárpárból áll, de lehet a szárnypárok száma kettőnek valamely többszöröse is. E szárnyak mozgása a bogarak repülését utánozza, mely lényegében abból áll, hogy a szárnyak fölemelkedésüknél ferdén előre irányulnak és a levegőt átszelik, lesülye-