21981. lajstromszámú szabadalom • Újítások lokomobilokon

vonó motollának tengelye, mely szükség esetén az (51) kapcsolás segélyével a magajárás czéljaira szolgáló és ugyancsak az alvázban ágyazott (41) előtengellyel, ez utóbbi viszont a (45) kapcsolás segélyével a (3) futókereket hajtó (44) közbenső tengellyel alkalmas fogaskerekek révén kapcsolható. A 3. és 4. ábrákban bemutatott foganatosítási alaknál a mellső kerekeknek ágyazására szolgáló tartórész úgy van kiképezve, hogy lehetővé teszi függélyes (53) tartók segélyével (5b) súlyhengereknek úthengerlés czéljából való rászerelését. Az alváz szerkezete máskülönben teljesen megegyezik az 1. és 2. ábrák nyomán leírtéval. A szokás szerint a mellső kerekek kormányozására szolgáló szerkezet ez esetben a súlyhengerek kormányzására fölhasználható. A megfelelő részek különben azonos számokkal jelölvék meg. Föntebb említettük, hogy az erőátviteli gépelemek megválasztása tetszőleges lehet, csak arra kell tekintettel lennünk, hogy azoknak szerelésére a kazán falát föl ne használjuk. Ezen föladatnak megoldására hozza a jelen találmány javaslatba azt, hogy ezen erőátviteli szerkezetet az alvázra erősítve és azzal a lokomobil rászierelése előtt is szervesen összefüggő egész gyanánt képezzük ki. Az ezen tárgynak megfelelő foganatosítási példák a mellékelt rajzoknak 5—11. ábráiban vannak bemutatva. A mint látható a föntebb leírt módon szerkesztett és ugyanúgy a lokomobillal összekötött alvázzal a 7., 8. és 11. ábrákban bemutatott (18) tartó van összekötve, mely két csapágyat hord a (42) közlőtengely és egy csapágyat a lokomobil hajtótengelye számára, úgy hogy a (42) közlőtengelynek ágyazása gyanánt használt (18) tartót egyrészt az alváz (1) kerete, másrészt maga a (6) forgattyútengely hordja. Ez által tehát az erőátviteli szerkezet a lokomobiltól teljesen függetlenné van téve és a kazán falát nem is érinti. Az (1) keretnek hátsó (17) dobogóját, mint előbb a (4) anyagtartályok elhelyezésére és a (7) tető megerősítésére használhatjuk föl, mely utóbbinak állványzatán találja egyik támpontját a (8) kormánytengely is, melynek alsó vége egy az alváznak (1) keretén alkalmazott (81) csapágyban van ágyazva. Ugyanígy van megerősítve a kapcsolóknak (9) működtető szerkezete. Ebből következik, hogy az 5—8. ábrákban bemutatott szerkezet tulajdonképen két főrészből áll, melyek egyike a generátor és mótor egyesített teste, míg a másik a lokomobil alváza, egyesítve mindazon tartozékokkal, melyek a lokomobilnak magajárásra, valamint egyéb munkákra való használhatóságát lehetővé teszik. A 9—11. ábrákban bemutatott foganatosítási alak az előbbenitől csak abban különbözik, hogy a lokomobilok magahajtott hátsó tengelye az utóbbi időben gyakran alkalmazott módon a kazántest mögé van helyezve. Ezen példa egyszersmind arra is föl van használva, hogy bemutassuk a közlőtengely (18) tartójának oly kiképzését, mely nél annak egy része ismeretes frikcziós kapcsolást, a hajtott kerekeknek különböző sebességű járását (kanyarulatoknál) lehetővé tevő differencziális kerékművet stb. is hord. E példa bemutatásának főleg az aczélja, hogy ismételten rámutassunk a jelen találmány azon lényeges jellemzőjére, hogy a kazánt még olyan esetekben is, mikor a lokomobilt rendkívüli kvalitásokkal akarjuk fölruházni, minden azon eddigi alkalmazásánál elő nem forduló szerkezeti résztől menten tarthatjuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Újítás lokomobilokon, jellemezve egy a lokomobilnak rendes alvázát nélkülöző generátor- és mótortesttel könnyen fölbontható módon összekötött oly (1) keret által, mely a lokomobilnak magajáróvá való átalakítására szolgáló öszszes (42 44) erőátviteli szerkezeteket magában foglalja, úgy hogy a lokomobil ezen alvázra való ráfektetés vagy ráfiiggesztés és az erőátviteli szerkezet bekapcsolása után magajárásra képes. 2, Újítás lckorr.obilokcn, jellemezve egy a