21977. lajstromszámú szabadalom • Újítások villamos fogyasztásmérőkön

— 2 — vége az alkotó irányában mozgott volna az első állásból a másikba; másrészt lehetővé tesszük, hogy a hajtószerkezet bármely körülmény között és a tűnek minden állásánál biztosan elindítassék. A mellékelt rajzban egy a jelen találmány tárgyát képező újításokkal ellátott fogyasztásmérő egy foganatosítás! alakjában van föl tüntetve. Az 1. ábra a fogyasztásmérő fölülnézetét láttatja. A 2. ábra az integráló föliilet elrendezését tünteti föl. A 3. ábra a tűt és ennek ágyazását láttatja. Mint minden ily fogyasztásmérő, az 1. ábrában föltüntetett fogyasztásmérő is három különböző részből áll, még pedig: eg}' automatikus fölhúzószerkezettel ellátott óraműből, egy intergrátorból és egy wattméterből. A (2) elektromágnes által automatikusan fölhúzott (1) óramű a (3) integrátort működteti, még pedig oly módon, hogy ez meghatározott időközben egy-egy fordulatot végez. Mindaddig, míg az (5) vvattméteren áram nem folyik keresztül, a vattmóter mozgatható csévéjének tengelyére szerelt (4) tű szabad vége az integrátor legfölső pontjánál (3. ábra) van. Mihelyt a wattméteren áram folyik keresztül, a nyugalmi állásából kilendülő (4) tű a (3) integrátor oldalfölületére csúszik le. A tű ekkor csúcsával az integrátor fölületén vezetődik és mihelyt az integrátor forgása közben az integrátorfölület spirálisszerűen kanyarodó határélét eléri, az integrátor közötti térbe csappan. A találmány keretébe nem tartozó hajtószerkezet elrendezése az ily integrátoroknál ismert módon akként van foganatosítva, hogy a tű az integrátor közötti térbe való becsappanásánál oly kapcsoló közeget mozdít el állásából, mely az (1) óramű és a jelző készülék (7) mutatójának tengelye közötti kapcsolatot beszünteti úgy, hogy a jelző készülék mutatói, mindaddig, míg a tű csúcsával az integrátor által határolt térbe nyúlik, nyugalomban maradnak. Midőn aztán a tű csúcsa az integrátor forgása folytán ismét az integráló föliiletre emeltetik és a tű ekkor az általa működtetett kapcsoló közeget eredeti állásába mozgatja vissza, az óramű és a jelző készülék (7) mutatójának tengelye között ismét kapcsolat létesül, úgy hogy a mutatók forgásnak indulnak. A jelző készülék mutatói tehát az integrátor minden fordulata közben bizonyos ideig forognak, bizonyos ideig pedig nyugalomban maradnak, a hol is a forgásnak ill. a nyugalomban való maradásnak ideje, a tűnek az integráló fölületen való magasabb vagy mélyebb állásától, vagyis az áram intenzitásától függ. A jelen találmány szerint már most a helyett, hogy az ily ismert elrendezésű hajtó szerkezettel bíró készülék (3) integrátorát hengeralakúan összegöngyölt háromszögű fölületből képeznők, azt a kúppá göngyölt (8, 9, 10) háromszögű fölületből alkotjuk, a mint ez a 2. ábrában van föltüntetve. A kúp koniczitása azon távolságtól függ, mely az (5) ámpérmétert (4) tűje által az integrátoron elfoglalt két legszélső állás között van. Föltéve tehát, hogy a tű szabadvége, mely a nyugalmi állásnál a (8) pontban van, maximális intenzitású áramnak az ampérméteren való átfolyásakor a (11) pontba jut, akkor a kúp koniczitása akként választandó, hogy a kúp alapjának kerülete a (9, 11) távolsággal legyen nagyobb, mint azon kör kerülete, melynek sugara a (8) pontnak a kúp geométriai tengelyétől való távolságával egyenlő. Könnyen belátható, hogy ezen berendezés következtében a tű csúcsának azon előresietése, melyet az a (8) pontból egy alsóbb állásba való jutás közben a forgó integrátorhoz képest tanusit, teljesen kiegyenlíttetik az integrátor koniczitása okozta kerületi útnagyobbodás által, mely utóbbi arányos azon úttal, melyet a tű csúcsa a (8) pontból lefelé megtesz. Ily módon, a mint azt a gyakorlat is bebizonyította, az integrátorral ellátott fogyasztásmérők hibás jelzéseit teljesen beszüntetjük. Az ily fogyasztásmérők rendesen akként vannak szerkesztve, hogy mihelyt a wattméteren már nem folyik áram keresztül, az