21958. lajstromszámú szabadalom • Szétszedhető rekeszes bútordarab
ben keresztalakkal bírnak, mint ez a 4. ábrán látható. Mindenik kapcsolólemeznek belső széle az (r) polczdeszkák megfelelő végén kiképezett vízszintes horonyba illeszkedik és megfelelő (j) szögek vagy csavarok segélyével tartatik meg helyén. Azonkívül a kapcsolólemezek hátsó végüknél egy-egy (1) kampóval vannak fölszerelve s az összeillesztés után az egyes rekeszek (p) kapcsolórudak segélyével erősíttetnek egymáshoz, melyek két szomszédos (1) kampó fölé helyeztetvén, befelé nyúló (q) toldataik az (1) kampók mögé illeszkednek és így foglalják össze az egészet. A hátsó lapok széleiknél végigfutó, eresztékszerű éllel bírnak, melyek behatolnak az (a) oldalrészeken alkalmazott merőleges (o) hornyokba s így rögzíttetnek helyükön. A szekrénynek (a) oldalfalai tehát a föntebb ismertetett kapcsolólemezek segélyével erősíttetnek egymáshoz, miközben azokat az (i) bordák egyik irányban, míg a (k) toldatok másik irányban támasztják meg és egyszersmind alzatul szolgálnak apolczdeszkáknak, hol az utóbbiak szintén hozzájárulnak két átellenes oldalfalnak egymáshoz való kapcsolásához s mindamellett úgy az oldallapok, mint a hátsó lapok és a polczdeszkák a legnagyobb könnyűséggel szétvehetők egymástól, a nélkül, hogy ehhez szerszámok lennének szükségesek és a nélkül, hogy az egész szerkezetben oly aprólékos részletek volnának alkalmazva, melyek az összeállításnál könnyen összecserélhetők lennének. Az egyes rekeszek mellső oldalát megfelelő (d) ajtó határolja, mely üvegtáblabetéttel bír és levehető elrendezés mellett a zárásnak megfelelő merőleges állásból kinyitás czéljából vízszintes állásba forgatható s egyszersmind az illető rekesz fölső részénél hátratolható. (2. ábra). Az ajtók (f) kampókon függnek, melyek az ajtó keret fölső szélének két oldalától befelé nyúlnak és az (a) oldallapokhoz kapcsolt (h) görgőkbe kapaszkodnak. Ugyancsak az (a) oldallapokhoz azonkívül (g) szalagvasak vagy léczek vannak erősítve, melyeken az ajtó, betolása alkalmával csúszik. Mint az előzőkből kitűnik, az említett görgők és kampók képezik együttesen az ajtóknak forgási sarkát s így az ajtók föl és kifelé való emelés által szintén igen könnyen eltávolíthatók helyükről. Az egyes ajtók alsó széle az alúl fekvő szomszédos ajtó fölső széléig nyúl és így lehetségessé válik az egymás fölött lévő rekeszek bármelyikének ajtaját kinyitni, a nélkül, hogy ezt akár a fölül, akár az alul lévő rekesz ajtaja megakadályozná. Hogy a zárás lehetőleg tökéletes legyen s mindamellett az ajtók könnyen nyithatók és zárhatók legyenek, a találmány szerint az ajtók keretének fölső szélét oly körív keresztmetszettel képezzük ki, mely körív középpontját a (h) görgők tengelye képezi, mint ez (t)-nél látható, míg a keret alsó szélét hasonló körívvel, azonban homorú alakkal készítjük, mint (s)-nél föl van tüntetve. (2. ábra). Az (f) kampók az ajtók hátratolása alkalmával érintkeznek a (g) léczek belső oldalával és így a keret mellső vége egyenletesen vezettetik. Mivel az ajtókeretek a kampók segélyével a (h) görgőkre támaszkodnak, elforgatásuk, illetőleg nyitásuk és zárásuk igen könnyen eszközölhető. Az (a) oldallapokra, mellső szélük közelében, merőlegesen fekvő (gl) léczek vannak erősítve, a melyekhez az ajtók, zárt helyzetüknél hozzátámaszkodnak. Ámbár a föntebbiekben a találmány tárgyát egy könyvszekrénnyel kapcsolatban ismertettük, azonban könnyen belátható, hogy bármely más rekeszekkel vagy fiókokkal bíró bútordarab, mint Íróasztal, ebédlő- és élelmiszertartó szekrény stb. előállítható a találmánybeli szerkezettel s éppen ezért a találmány tárgya nem szorítkozik csakis a föntebbiekben előadott s az ábrákon bemutatott kiviteli alakra. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Szétszedhető rekeszes bútordarab, jellemezve az egye^ rekeszek oldalfalaihoz