21908. lajstromszámú szabadalom • Újítások üvegtáblákat lejtős fölületekkel szegélyező csiszológépeken

- 3 — ból alkalmas (n3) vezetékeken két pár (nl n2) pofa (4., 5. és 6. ábra) van alkalmazva, melyeket egy-egy jobb és balmenettel ellátott (n4) csavarorsó működtet. Eme csavarorsó mindegyik menete az egyik pofa belső csavarmeneteibe fogódzik, mint az az 5. ábrán világosan látható. Ezen az orsón egy (o) kúpkerék van fölékelve, mely az (ol) kúpkerékbe fogódzik. Ez az (o3) fogasrúdba fogódzó (o2) fogaskerékkel képez egy darabot. Az (o3) fogasrúd, mely az (o4) kart viseli, csúsztató darab gyanánt van kiképezve és hosszanti irányban ideoda eltolható. Az (o3) fogasrúd megnyújtását egy ío5) megindító és megállító rúd képezi, mely a keret hátsó oldalán egy megfelelő pontig ér, hogy kényelmesen kezelhető legyen. Az (o4) kart automatikusan indítják a kiálló (06) ütköződarabok mozgásnak, melyek a íix kereten vannak megerősítve, úgy hogy ha a keret ezekbe beleütközik, az (o4) kar mozgása megszűnik és ennek megfelelően a keret további mozgásánál az (o3) fogasrúd az (o ol) kúpkerékáttevést forgásnak indítja, minek következtében az egyik vagy másik pofapár az alsó vagy fölső kötélágat megfogja és így a kellő mozgást létesíti. A 7. ábrán a (g) állvány homloknézete látható kisebb méretben, mely ábrából az állvány javított szerkezete világossá válik. Az állvány, melynek homlok fölületét vékony kaucsukréteg födi, két részből, a tulajdonképeni (g) állványrészből és a Íg2) fölső részből áll. A (g) állványt a (g3) bordák czellákra osztják, úgy hogy az állvány sekély, rekeszekre osztott szekrényhez válik hasonlóvá. A (g2) fölsőrészt függélyes (g4) oszlopok képezik, melyek a (g) állványon vannak megerősítve és a (go) kelesztsineket vagy léczeket viselik. A (g g2) állvány mindkét része bizonyos számú (r) ütközővel van ellátva, melyek az állványon átmenő (rl) tövisekre vannak szerelve és melyet (r2) rúgók nyomnak hátrafelé ki, (r3) egy bélés, mely az ütközők hátrafelé való kinyúlását határolja. Ez a szerkezet világosan látható a nagyobb méretben rajzolt 11. ábrán. Az (r4) ütközőlemeznek az (rl) tövis vezetésére szolgáló toldata van és az állvány hátán a lemez alkalmas módon van megerősítve. A legalsó ütközősor elzárható, hogy a. rúgók akkor, mikor az üveg a kellő helyzetben be van csíptetve, ne engedhessenek. Ezt oly módon érjük el, hogy az állvány hátsó részen mindegyik ütközőnél egy-egy zárószerkezetet alkalmazunk, mint az a 10. ábrán látható. Ez a zárószerkezet az (sl) szekrényen forgathatóan szerelt (s) emelőből áll, mely arra szolgál, hogy az (r) ütköző (rl) tövisét maga és a zárószekrénynek megfelelően görbülő (s2) fölülete közé becsiptesse. Mindezek az emelők, (melyek száma a legalsó sorban alkalmazott ütközőkével egyezik meg), végeiken villásak és a (t) orsókat fogják körül, melyek (tl)-nél a folytatásukat képező, a (t3) szupportokban vezetett és végeiken egy-egy meg nem rajzolt kézikeréket viselő (t2) csavarorsókkal vannak összekötve. A (t) orsó ugyancsak csavarmenetes és (t4) csavarházakkal van ellátva, eme csavarházak és az emelő villás vége között pedig (s5) rúgók vannak alkalmazva. A (t4) csavarházak meghúzásáj val az (s) emelőre ható rúgónyomást szabályozni lehet, miáltal az összes (s) emelőkre elég nagy és egyidejűleg ható nyomást gyakorolhatunk. (t5) állító csavarházak illetőleg gyűrűk, melyek a karczoló hatást meggátolják, a mennyiben az (s) emelőket akkor, mikor a (t) orsó (a karczoló hatást előidéző forgásértelemmel ellenkező értelemben forog, visszatolják, A 8. és 9. ábrán a (p) befogódarab más kiviteli módozata látható. Ennek belső felületét egy vékony kaucsukréteg födi és teljesen sík fölületet képez, úgy hogy ha az üveget az állvány és a befogó lemezek közé befogjuk, az üveglemezek külső fölületei teljesen egy síkba esnek, minthogy az (r) rúgósütközők az összes üveglemezeket a befogódarabokra szorítják, mely helyzetben az alsó ütközősoit a záróberendezés zárja el. Eme berendezés lehetővé teszi, hogy egyszerre különböző vastagságú üvegdarabokat munkáljunk meg. Ezért a befogó darabnak behajolnia egyáltalában nem