21904. lajstromszámú szabadalom • Újítások vasúti kocsik vonó és ütköző szerkezetén

zel a (10) csapszögek segélyével vannak összekötve, melyek a (7) szárnyak (pofák) (11) hasítékain mennek át és így lehetővé teszik, hogy az utóbbiak a (8) súrlódó pofákhoz viszonyítva, eltolódjanak. A (8) súrlódó pofák hosszanti eltolódását a (10) csapokon kívül még a (9) tartólemezen alkalmazott (12) ütközők is meggátolják. A tartólemeznek egy hosszanti kivágása van, hogy abban a szekrény mozoghasson, továbbá végén egy (13) karimával van ellátva, mely a kocsi homlokgerendájára fekszik és (14) oldalkarimákkal van fölszerelve, melyek azonkívül, hogy a tartó lemezt merevítik, a vonó szerkezet részeit, nevezetesen a súrlódó pofákat a füst és por behatolása ellen védik. A vonó rúd vezetésére a tartó lemez mellső végére szerelt (15) vezetőpánt szolgál. A vonó szerkezetet érő gyöngébb kezdeti húzást vagy lökést az első ellenálló elem fogja föl, mely az (1) rúgóból áll, míg a nagyobb igénybevételek fölvételére a (7 8) súrlódó pofák okozta ellenállás szolgál, mely súrlódó pofákat a (10) csapszögeket körülvevő (16) rúgók szorítják, egymásra. Világos, hogy a (7 és 8) pofák viszonylagos helyzetét megváltoztathatjuk, a mozdulatlan pofa a (9) tartólemez közvetlen közelében is alkalmazható és a vezetékre szerelt pofát közvetlenül a (16) rúgók támaszthatják alá, ép úgy minden nehézség nélkül lehet a pofák súrlódó fölületeit nem vízszintes, hanem függélyes helyzetben is alkalmazni, ha a szerkezeti részleteket némileg megváltoztatjuk. Ha szükségesnek látjuk, a súrlódó fölületek területét oly módon is nagyobbíthatjuk, hogy a (7) pofa fölső fölületén a (9) lemez alsó fölületén alkalmazott lejtős fölületekkel korrespondeáló lejtős fölületeket alkalmazunk, mint az az 5. ábrán példaképen (17)-nél látható, hasonló módon lehet a (7 és 8) pofák súrlódó; felületeinek területét is nagyobbítani, hogy azok érintkezési fölületein is hosszirányú lejtős fölületeket képezünk ki, mint az az 5. és 6. ábrán, a (18) pontozott vonalakkal jelezve van. Ez az utóbbi ábra a (10) csapszögeket körül fogó (19) segédrúgókat is ábrázol, melyek oly módon vannak elrendezve, hogy akkor, mikor a (16) rúgók már öszszenyomattak, ugyancsak összenyomassanak és így a súrlódó ellenállást még inkább nagyobbítják. A 7. és 8. ábrán egy módosítás látható, melynél a (20 21) pofák köralakúak és a mozgatható (20) pofa egy (28) csap és (23) hasíték segélyével van a vonó rúddal összekötve. Ez a csap az (1) rúgó összenyomatása után a (20) pofa forgását idézi elő. A két pofa egymással a központi (24) forgáscsap segélyével van összekötve és a (25) rúgók szorítják azokat egymásra. A berendezésen sokféle módosítás eszközölhető, így pl. a súrlódó pofák függélyes síkban foroghatnak és nem vízszintes síkban, továbbá — ha az kívánatos — a (26) lemez, melyre a (20) pofa szerelve van, kerületén a mozdulatlan (21) pofának megfelelő fölületein súrlódhat. A szerkezetet, ha az kívánatos meg is kettőzhetjük, vagyis a kocsi középvonalának két oldalán egy-egy ily szerkezetet lehet alkalmazni. Daczára annak, hogy a rajzokon egy második ellenálló elemet, nevezetesen az (1) rugót is ábrázoltuk, világos, hogy a súrlódó ellenállást eme másik ellenállás nélkül is lehet alkalmazni, így pl. ütköző bikáknál, mely esetben a mozgatható súrlódó pofa közvetlenül az ütközővel lehet összekötve és ennek az ütköző vezetékébe nyúló megnyújtását képezheti. A találmány módot nyújt tehát arra, hogy egy tetszőleges módon szabályozható súrlódó ellenállástiktassunk be a vonórúdba, mely az ezt érő nagyobb igénybevételeket fölfogja; igen előnyösen alkalmazható tetszőleges szerkezetű ismert vonórudaknál, egyszerű szilárd, és tömör szerkezetű és előállításánál jóval kevesebb anyagot és munkát igényel, mint az eddig használt rugalmasság vagy más belső erő ellen működő berendezések. SZABADALMI IGÉNYEK. ]. Újítás vasúti kocsik vonó- és ütköző szerkezetén, jellemezve egy az erő be-