21902. lajstromszámú szabadalom • Berendezés erős áramú fővezetékek önműködő kikapcsolására

— 2 -a (g) pont, melyben a feszültség zérus, a (h) segédvezeték útján a terhelés megfe­lelő (i) pontjával van összekötve, mikor az utóbbi és az (a) áramforrás sarokszorítói között fekvő részterhelést oly nagyra vá­lasztjuk, hogy a részáramok egyenlő erő­sek legyenek, tehát a kiegyenlítő veze­tékben áram rendszerint ne keringjen. A segédvezetékbe egy (k) csévét lehet be­iktatni, melynek behúzható (1) magja köz­vetve vagy közvetlenül van a (c) és (d) kikapcsolókkal összekötve. A tetszőleges ponton bekapcsolt és tet­szőleges számú hasznos terhelést (m) betű jelzi. A berendezés működési módja a kö­vetkező. Ha az egyik fővezeték egy tet­szőleges ponton, pl. (A)-nál elszakad, a (h) segédvezetéken egy bizonyos erősségű áram folyik át, a (k) cséve az (1) magot beszívja és az (e f) vezetékek a (c d) ki­kapcsolók nyitása következtében az áram­forrásból kikapcsoltatnak. A 2. ábrán a találmány háromfázisú berendezésnél alkalmazva látható. Az (a) áramforrástól a (q r s) fővezetékek az (n o) és (q) kikapcsolókon át vezetnek az állandóan bekapcsolt (b) terheléshez. Az áramforrás (g) nullpontja a terhelés (i) nullpontjával a (h) vezetéken át van összekötve, mely vezetékbe, úgy mint előbb, a kikapcsolókat működtető (h) cséve van beiktatva. A hasznos terheléseket ismét (m) jelzi. A berendezés valamely tetszőleges pont­ban, pl. a (B) pontban végbemenő veze­ték-szakadásnál ép úgy működik, mint az előbb leírt példánál, ezért azt részleteseb­ben ismertetni fölösleges. Más, nem a jel­zett áramvezető rendszereknél a berende­zés alkalmazási módja a föntebbiből vilá­gos. Mint azt már említettük, nemcsak a null­pontokat kapcsolhatjuk egymással össze. Ha például a segédvezetéknek az áram­forráshoz, illetőleg a terheléshez kapcsolt végpontjai a nullpontoktól egyenlő távol­ságban vannak, akkor a segédvezeték a leírt módon ugyancsak null- vagy kiegyen­lítő vezeték gyanánt fog szerepelni. Ha a segédvezeték végpontjai a nullpontoktól nincsenek egyenlő távolságban, a segédve­zetéken akkor is fog ugyan áram átfolyni, mikor a fővezeték még nem sérült meg, de ennek az áramnak erőssége a vezeték szakadásánál megváltozik és ez az áram­erősség-változás szolgál arra, hogy a főve­zeték a föntebb jelzett módon lekapcsol­tassék. Megemlítjük még, hogy a segédvezeték kezdőpontját nem kell okvetlenül magában az áramforrásban választani, hanem hogy ez a pont az áramforráson kívül, ettől tet­szőleges távolságban, ismert módon mes­terségesen is létesíthető. így pl. a 3. ábrán a (h) segédvezeték egy áramfejlesztő telep (t u) gyújtó sínjei­hez csatlakozó (v) terhelő ellenállás (g) pontjával van összekötve, a két (g és i) pontot czélszerűen oly módon választjuk meg, hogy a (h) vezeték rendesen áram­inentes legyen. A (b) terhelés tetszőleges lehet, így pl. ohmos vagy önindukcziós ellenállás, akku­mulátor, kondenzátor stb., de lehet ezt a terhelést hasznos terhelés gyanánt is kiké­pezni. Végül fölemlítjük, hogy a segédvezeték­ben keletkező áram a kikapcsolást tökéle­tesen tetszőleges módon végezheti, így pl. 'elektromágneses hatás helyett az áram hő­hatása is alkalmazható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés erős áramú fővezetékek, a fővezeték elszakadásánál egy segédve­zetékben föllépő áram segélyével való, önműködő kikapcsolására, az által jel­lemezve, hogy a vezeték távolfekvő vé­gén egy tetszőleges terhelő berendezés van bekapcsolva és az-áramforrással egy a null- vagy kiegyenlítő vezeték mód­jára alkalmazott segédvezetékkel össze­kötve, oly czélból, hogy tetszőleges számú összetartozó vezetéket egyetlen segédvezetékkel biztosíthassunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom