21853. lajstromszámú szabadalom • Transzformátor megszakítható fő- ill. mellék mágneskörű vasmaggal, váltakozó és forgató áramok számára

- 3 — ellenállása a keret (A, B) részének méretei | és fizikai tulajdonságai által van megliatá- ' rozva. A keret (A, C, E, D, B) része a kiilsö mágneskör; ennek egy- (C és I)) pontok között képezhető és lágyvasból készített elágazása a mágnes-mellékáramkör vagy mágnes íhunt. A schémán föltüntetett transzformátor egy váltakozó irányú máguességet indító és vezető mágneselemet és annak fő-és mellékáramkörét állítja elénk. Mindaddig, míg a szekundér-tekercs megterhelve nincs, az (A, B) részből kiáramló erővonalak megoszlanak a fő és mellékmágneskör között, még pedig ha a (S) részek hossza jelentéktelen, körülbelül egyenlő mértékben. Mihelyt azonban a szekundér rész megterhelődik, a mágnesáramlás összintenzitása is nagyobb lesz és ezeu összes mág nességből (C, F, I)) rész, melyben az erővonalak munkát nem végeznek, a (C, E, D) résszel szemben sokkal kisebb ellenállású vezeték gyanánt fog szerepelni és az erővonalak legnagyobb részét egymaga vezeti el, a főmágneskörre és vele a szekundéiáramkör indítására semmi vagy csak nagyon csekély mágnesmennyiséget juttatván. Ha azonban a (C E I)) mágnesshuntot a keret síkjából kimozdíthatóvá tesszük, a kiforgatás által mágneses ellenállását megnagyobbítjuk és az erővonalakat részben a (C E D) főmágneskörbe tereljük át. Ha vi- j szont a szekundér megterhelés, a mágnes- | shuntnak bizonyos állandó kimozdítottsága j mellett növekszik, az evvel együtt növekvő mágnesség erre a kimozdított részre is mindinkább nagyobbodó vonzást gyakorol, míg végre bizonyos szekundér-megterhelés" mellett a mágnesshunt a keret síkjába befőni úl és a megelőzőkhöz képest a főmágneskör áramlását és vele a szekundéráramindukcziót megszünteti. Ebben a pillanatban azonban a transzformátor összes wattfogyasztása tisztán az üresjárási munkára redukálódik, miután a mágnesshuntban áramló összes mágnesség semmiféle áram-indukczió-munkát nem végez. Ha most a szekundér áramkört kikapcsoljuk, a remanens mágnesség a mágnesshuntot még továbbra is megtartja a keret síkjában s ez megakadályozza azt, hogy a transzformátor áram-indító föladatát teljesítse ; azonban a kereten (C) vagy (D) pontokon alkalmazott megfelelő erősségű rúgó ezt a vonzó hatást megszünteti és a mágnesshuntot a keret síkjából ismét kiveti. Az ilyen megszakítható mellékmágneskörű transzformátor gyakorlati alkalmazása által a következő előnyök érhetők el: 1. A mágnesshuntnak 90°-os állásából a O-ig való forgása közben a szekunder-áramot gerjesztő erővonalaknak mind nagyobb része vonatván el a főmágneskörből, a szekundér áramkör feszültsége is folytonosan csökken, anélkül azonban, hogy a szekundér-feszűltség ily csökkentése alkalmával fölöslegessé váló elektromos energia elveszne, mert hiszen az erővonalak áramlása a mindinkább befordúló mágnesshuntban áramindukczió nélkül történhetik, vagyis az erővonalak a mágnes ezen részében munkát nem végeznek. Más szóval: a transzformátor összes wattfogyasztása, az üresjárási munkától eltekintve, ugyanazon ezekundérintenzitás mellett annál kisebb, minél inkább közeledik a mágnesshunt a 0 helyzethez. Módunkban van tehát a szekundér-áramkör feszültségét az elérhető maximumtól a O-ig folytonos átmenetben és minden energia-pazarolás nélkül tetszőlegesen csökkenteni, illetőleg szabályozni (kórházak, hálótermek éjjeli világítása, színházi világítási effektusok szabályozása, kevesebb voltot igénylő készülékeknek magasabb feszültségű áramkörbe való becsatolása stb. stb.). 2. Miután a bizonyos kezdetállásba kifordított mágnesshunt bizonyos szekundér megterhelésnél a keret síkjába ismét befordul és szekundér áram képződését meggátolja, az ily módon szerkesztett transzformátor oly esetekben is nagy előnyökkel használható, amelyekben — mint pl. átalányban megszabott fogyasztásnál vagy biztonsági berendezéseknél, bizonyos maximális áramerősségen fölüli áram használata meg nem engedhető. A kifordúló mágnesshunt bizonyos beállítása mellett, a mi a mágnesshunt