21847. lajstromszámú szabadalom • Újítások elsőd és másod elemeken

magasabb hőmérsékletnél elég vagy elillan í s ekkor lyukacsokat hagy hátra, amelyek méretei a szemek méreteinek felelnek meg. Keramikus anyag gyanánt különösen tiszta agyag vagy kaolin és valamely folyasztóanyag keveréke alkalmazható, szemes anyag gyanánt pedig legczélszerűbben szenet használhatunk, melyet a kellő szemnagyságnak megfelelően szitálás által megfelelően osztályozzuk. A szénben nem szabad oly fertőzményeknek és hamunak lennie, mely a tömeggel sav által megtámadható üveget képezne. A különböző anyagokat keverőgépen bensőleg összekeverjük, azután annyi vizet adunk a tömeghez, hogy az tésztaszerűvé váljék; ezt az anyagot alkalmas formában előzetesen megszárítjuk és végűi szárítókamarában teljesen kiszárítjuk. A tömböket ezután a porczellán égetéséhez használt kemenczében 1200° C.-nál kiégetjük. Az elektródák befogadására szolgáló üregeket vagy már a formálásnál állítjuk elő, vagy később vájjuk be abba. A föntebb leírt szerkezetnél, — ha azt akkumulátoroknál alkalmazzuk, — megtörténhetik, hogy a fejlődő gázok az ólomszuperoxyd egyes kis részecskéit magukkal ragadják és hogy ezek a részecskék a tömbök lyukacsaiban lerakódnak. Ezek a részecskék ekkor a két elektróda között vezető kapcsolatot létesíthetnek, úgy hogy az akkumulátor röviden záródik vagy legalább kissebb-nagyobb mértékben eme mellékzárlaton át sül ki. Hogy ezt meggátolhassuk, elégséges, ha az elektródákat magukba záró két tömb között egy ebonitból vagy más hasonló szigetelő anyagból készült (d) csíkot helyezzük el, úgy hogy a két tömb között egy bizonyos szabad tér marad (4. és 5. ábra). Ezt a szigetelőcsíkot olyképen is helyettesíthetjük, hogy a tömböket vagy elektródákat úgy helyezzük el, hogy két szomszédos elektróda között bizonyos köz maradjon. Ennél a berendezésnél a két elektróda között az elragadott ólomszuperoxyd részecskék mellékzárlatot elő nem idéznek, minthogy eme részecskék a szabad térben leülepednek és ott összegyűlnek. A fenéken legczélszerűbben annyi tért lehet szabadon hagyni, hogy az összegyűlt anyag rövid zárlatot ne okozzon. Amennyiben attól, hogy az elektródák között az ólomszuperoxyd vezetőkapcsolatot létesít, tartani nem kell, a tömböket oly módon helyettesíthetjük, hogy az elektródákat a föntebb jelzett anyag porába ágyazzuk, mely port vagy a fentebb leirt keramikus anyag fölaprózásával vagy pedig a tömb kivájásánál keletkező hulladékokból állítjuk elő. Ebben az esetben is lehet a közöket a port határoló közfalak segélyével létesíteni, de eme közfalak áttöréseinek kisebbeknek kell lenniök, mint a por szemcséinek. Ezzel a rövidzárlat lehetőségét ebben az esetben is elkerüljük. Bár a föntebbiekben a találmány tárgyát képező újításokat akkumulátoroknál alkalmazva ismertettük világos, hogy azokat elsőd elemeknél is ép oly jól lehet alkalmazni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Újítás elsőd- és másodelemeken, azáltal jellemezve, hogy az elektródák valamely szilárd, mozdulatlan tömbök, lemezek vagy föltöltött poralakjában elrendezett, az elektrolyd hatásának ellenálló anyagba vannak ágyazva, melynek egymással összefüggő lyukacsai vannak és mely arra szolgál, hogy az elektródákat befogadva, azt a széttöredezés és elgörbülés ellen védje. 2. Az 1. alatt védett újítás kivitelére használt anyag, melyet magas hőmérsékletnél kiégetett, saválló, keramikus anyag képez, melyet magasabb hőmérsékletnél elillanó vagy elégő szemes anyag hozzáadásával tettünk lyukacsossá oly módon, hogy a tömeg kiégetésénél eltűnő szemek helyén lyukacsok maradtak hátra 3. Az 1. alatt védett újítás egy kiviteli mó-' dozata, jellemezve azáltal, hogy az elem egyes tömbjei közé szigetelő lemezeket vagy csíkokat helyezünk el oly czélból, hogy a tömböket egymástól elválasszuk és a telepben mellékzárlat képződését meggátoljuk. PALLA.C RÍSZVÉNYTÁRSISAG NYOMD*. * R U DAPESTKZ-. (1 rajzlap melléklettel.)