21779. lajstromszámú szabadalom • Újítás vasúti alzatokon

I egyes részek egymástól el nem válhatnak s azonkívül a talpfa semmi tekintetben sincs az időjárás viszontagságainak kitéve. A két végén fölhajtott (k) lemez a fölső (a) rúdon fekszik s nem ágyaztatik aczementbe, ezen lemez mélyedéseibe helyeztetik egy ruggyantából vagy egyéb ruganyos anyagból készült lap, melyre a vasúti sín fektettetik. Az (1) hevederek középen vastagítva vannak s a síntalp szélei és a (k) lemez fölhajtott végei közé helyeztetnek. Ezen hevederek tehát a síntalpak fölső fölületén s a (k) lemez fölhajtott végein erősen ráfekszenek, s ha a csavarok, melyeknek fejei az alsó lemez alatt czement, vagy más hasonló anyagba vannak ágyazva s melyek ezen ágyazáson, a fölső rúdon, a (k) lemezen s a hevedereken keresztül mennek, az (n) csavaranyák segélyével erősen meghúzatnak, miáltal az összes alkatrészek egyesíttetnek s a síneknek egy megfelelő ágyazás biztosíttatik. A 4. ábrában egy más kiviteli alak van bemutatva, mely szerint a fölső s alsó alaplemezek nem U-vasból vannak szerkesztve s az (e) támok vízszintes részükkel közvetlen az (a) és (b) rudak fölületeire fekszenek. Egy másik kiviteli alak illetve szerkezet változtatás az 5—10. ábrákban van bemutatva, ennél (b) egy lapos alaplemez s e fölött megfelelő távolságban két párhuzamos (a) rúd van alkalmazva, melyek lioszszuk legnagyobb részében vannak hajtva, oly módon, hogy az alaplemezre szöglet alatt ráfekszenek s azzal szorosan összeszögecseltetnek (lásd 5. ábra). A rudak végeit lábak képezik, melyek az alaplemez fölött illetve alatt végződnek, melyen az (o) szögeccsel rögzíttetnek. Az (a) rúd és a (b) lemez között (e) támok vannak alkalmazva, a (b) lemezre szögecselt részből fölfelé s ferdén (p) karok ágaznak el, melyeknek végei (q) fülekké vannak hajtva, ezeken keresztül dugatnak az (r) csapszögek, melyek az (a) rudakat egymással szorosan összekötik. Az (a) rudak fölső szélein a 6. ábrá-i bari vázolt sínszékek lesznek megerősítve. Az (a) rudak mindkét végén vannak ilyen sínszékek elhelyezve, ezek lefelé előugró csapalakú (t—t) toldatokkal vannak ellátva, melyek alsó végeiken vékonyabbak s a (b) alaplemezbe szögecseltetnek. Ilyen sínszék a 7. és 8. ábrában van bemutatva, mely áll egy lehajtott szélű lemezből s középen egy erős fekvőfölülettel bír, melyen a bármilyen lágy, rostos anyagból készült (f) párna fekszik (a 8. ábra szerinti alakban). Minden szék fölfelé hajló (u) és lefelé hajló (s—s) peremekkel s fölhajtott (v) végekkel van ellátva. Az (u) peremek oldalába (x) és (m) lyukak vannak fúrva, melyeknek czélja alábbiakból kitűnik. A fémváz szintén czementbe vagy hasonló anyagba ágyaztatik, mint az vonatkozással az 1. ábrára leíratott. Nagyon fontos az, hogy a czementburkolat oly alakot nyerjen, mint az a 9. ábrán fölülnézetben, s a 10. ábrában függélyes metszetben van jelezve, mert ily alak mellett a maximális megterhelés azon részre jut, mely a legerősebb. Ha a vasalzat vázai, mint az előbb leíratott, a czementbe beágyaztattak, a sínfektetés következő módon történik. Az (f) talplemezek a sínszékekre tétetnek s a sinek egyszerűen azokra fektetetnek, mire egy az 5., 6. és 7. ábrákban bemutatott leszorító rúgó egyik végével a (v) végperemek egyikére tétetik. Ha ez megtörtént, a fölső (w) lyukba a leszorító rúgó fölé egy csapszög tétetik s az emeltyű vagy feszítő rúd a csapszög és rúgó közé helyeztetik, mire a rúgót annyira leszorítjuk, hogy a (z) lyukak alá kerül, annyira, hogy a (z) lyukakon keresztül egy csapszöget dughatunk. Ezek után a feszítő rudat, valamint a fölső csapszöget kihúzzuk, s a másik oldalon a rúgót épen ilyen módon szintén leszorítjuk, illetve megerősítjük. A (v) leszorító rúgók oly alakúak, hogy az (f)