21715. lajstromszámú szabadalom • Légkarburátor mótorok számára
— 2 — A karburáit levegőt kivezető csőtoldaton egy szabályozó szeleppel ellátott csatornát rendezhetünk el, melyen keresztül a karburáit levegőhöz a keverési arány szabályozása czéljából friss levegőt vezethetünk; ez utóbbi levegőt egy második, szintén a kifúvott gázok által fölhevített csőben melegíthetjük elő. Minthogy elindítás előtt a mótor és következésképen a petróleum is hideg, ez utóbbi a fúvókából kiáramolva nem fogja a levegőt karburálni, a miért is, ha az ellenkezőről nem gondoskodunk, a motort nem indíthatjuk el. Ennek elkerülése czéljából a csappal ellátott (n) csövet rendezzük el, mely egy könnyen gőzösíthető szénhydrogént tartalmazó tartállyal van összekötve és mely ezen szénhydrogént a fúvóka alá vezeti. Ezen elrendezés folytán a levegőt az elindításkor a könnyen gőzösíthető szénhydrogén segélyével karburálván, a motort elindíthatjuk. Hogy az elindításnál a karburálandó levegőt is előmelegítsük, a (d) eső alatt a petróleum vagy más éghető folyadék befogadására szolgáló (s) csészét rendezzük el; ezen csésze kettős fallal bír és hogy a csészét az éghető folyadékkal megtölthessük és ezt meggyújthassuk az (u) csavar körül kilendíthető; az ezen folyadék elégéséhez szükséges levegőt a csésze falai közötti (v) gyűrűs téren át (3. ábra) áramoltatjuk be, mely utóbbi a fölcsavarolható (x) födéllel elzárható. Elindítás után és normális üzem közben ezen födelet az (a) csésze fenekén elrendezett csavarorsóra fólesavarolván elzárjuk, hogy a kifúvott gázoknak ezen úton való kiáramlását megakadályozzuk. Az elindításnál az (s) csészében égő folyadék gázai a (d) csőbe fölszállnak, a (c) csövet és a levegőt fölhevítik úgy, hogy a karburátor csakhamar rendes üzembe jön. Ezen épen leirt segédeszközöket vagy külön-külön vagy egyidejűleg is alkalmazhatjuk ; ha csak az egyik segédeszközt alkalmazzuk, nevezetesen a könnyen gőzösíthető folyadékot bevezető (n) csövet, akkor ezen folyadékot az elindítás után még sokáig kell bevezetnünk, míg bekövetkezik az az állapot, hogy a kifúvott gázok a (c) csövet és a (j) nyílásokon beszívott levegőt eléggé előmelegítik. Ha ellenben csak az (s) csészét alkalmazzuk, akkor az elindítás előtt sokáig kell várnunk, míg az ezen csészében elégetett folyadék a petroleumot és a karburálandó levegőt a normális üzemhez szükséges mértékben előmelegítette. A (c) csövet az (a) tartályban lévő folyadékkal az ezen tartály alatt elrendezett (w) edényen keresztül tápláljuk, melyben a (t) cső a folyadék szintjét állandó magasságban tartja meg. Az (y) cső a levegő bebocsátására szolgál; a (z) cső alsó vége rézsútosan van elmetszve és fölső végével az (a) tartályban lévő folyadék szintje fölé nyúl. Minthogy az (a) tartály kifelé el van zárva, az ebbe betöltött folyadék csak addig folyhat a (w) tartályba, míg a folyadék ebben a (z) cső alsó végét el nem zárja. Mihelyt aztán a (w) tartályban lévő folyadék szintje annyira siilyed, hogy a (z) cső alsó vége szabaddá válik, akkor a levegő ezen csövön át az (a) tartályban lévő folyadék szintje fölé áramlik, mire a (w) tartály újból folyadékkal tápláltatik. Az említett kigyócsövet sokféleképen rendezhetjük el; így lehetne pl. a kifúvott gázok melegének jobb kihasználása czéljából két kigyócsövet vagy konczentrikusan vagy egymás fölött elrendezni és a kifúvott gázokat alulról fölfelé vagy megfordítva fölülről lefelé vezetni. Petroleum helyett a levegő karburálására alkoholt is alkalmazhatunk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Légkarburátor motorok számára, jellemezve egy a mótor kifúvott gázai által hevített, a karburáló folyadékot vezető (c) kigyócső, egy szintén a mótor kifúvott gázai által hevített, a karburálandó levegőt vezető (g) vezeték és egy a kigyócső végén elrendezett, a karburaló folyadékot a karburálandó ievegőnek a motorba való beáramlása előtt finoman szétporlasztott állapotban a levegővel összekeverő (p, q) fúvóka által.
