21709. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés telefon központokhoz
— 3 -(q) önindukeziós ellenálláscséve menetein. ( másik része a fölhívójelző elektromágnesé- j nek menetein folyik át. A fölhívójelző azonban nem jöhet működésbe, mert vagy úgy van polái'ozva. hogy csak ellenkező irányú áram indíthatja működésnek, vagy pedig érzékenysége vagy ellenállása a lekapcsoló elektromágneséhez viszonyítva, alkalmas módon van megszabva. Ellenben a (k) elektromágnest gerjeszti ez az áram és az elektromágnes az (1) fegyverzetének meghúzása következtében az (a) fölhívójelzőt a vonalvezetékről lekapcsolja. Ha a vonal vezeték nincs dugaszolva, az ezen átmenő váltakozóáram az (a) fölhívójelzőt működteti ugyan, de nem a (k) lekapcsoló elektromágnest, mert az elébe iktatott (q) önindilkcziós ellenálláscséve csak igen gyönge áramot bocsájt, át, mely azután az (o) polározodó czellán átvezető kisebb ellenállású utat választja, nem pedig a mágnescsévén átvezető utat. A (q) ellenállás csévéllek azonkívül még az is föladata, hogy a beszédközvetítő áram a mellékáramkörbe iktatott lekapcsolóberendezésbe való elágazása következtében meg ne gyöngíttessék. A 4. ábrán látható kapcsolási elrendezésnél, melynél a két (A) és (B) előfizető a központi állomáson át egymással össze van kötve, a (k) lekapcsoló elektromágnesnek két (wl w2) csévéje van, melyek, ha azokon egyidejűleg megy át áram, egymás hatását lerontják és melyek közül a (wl) csévét egy vagy több (o) polározodó czella zárja el egy bizonyos feszültségű egyenárammal szemben. A (k) elektromágnes elé kapcsolt (q) önindukeziós ellenálláscséve ugyanarra a czélra szolgál, mint az előbb leírt kapcsolási elrendezésnél. A fölhívó váltakozó-áram egy kis része, mely ezen még átáramlik, a (wl w2) csévékben elágazik, tehát mint az előbb jeleztük, a csévékben lévő vasmagot nem gerjeszti, hanem csupán csak a fölhívójelzőt. A (g) kapcsolódugó által a vonalba beiktatott (i) telep árama ellenben elzárja maga elől a (wl) cséve elé iktatott (o) polározodó czella segélyével az útat és csak a (w2) csévén folyhatik át. A lekapcsoló elektromágnest tehát ez az áram működteti és az elektromágnes az (a) fölhívójelzőt annak következtében, hogy az (I) és (m) fegyverzetet meghúzza, a vonalvezetékről lekapcsolja. Az 5. ábra a szóban lévő találmány egy további kiviteli módozatát ábrázolja. Ennél a kapcsolási elrendezésnél az (a) fölhívójelző egy ellenkező polaritású (k) lekapcsoló elektromágnessel van lánczolatosan kapcsolva. Ennek az elektromágnesnek két (wl w2) csévéje van, ezek közül a (wl) csévéllek kis ellenállása és kis önindukcziója, a (w2) csévének nagy ellenállása és nagy önindukcziója van. A nyugalmi helyzetben a (\v2) csévét az (1) fegyverzet röviden zárja, az elektromágnes pedig anynyira érzékeny, hogy a fegyverzetet az áramhullámok kezdő-értékének megfelelő polaritásnál is működteti már. A fölhívójelzőn átáramló fölhívó áramhullámok irányuknak megfelelően különböző erősségnek, nevezetesen a (k) elektromágnes polaritásával ellenkező irányú áramok, mert ezek, minthogy az indukeziós (w2) cséve röviden van zárva, csak a (wl) csévén mennek át, erősebbek. Minthogy a fölhívójelző elektromágnesének polárossága a röviden zárt elektromágnes polárosságával ellenkező, ezek az erősebb áramhullámok a fölhívójelzőt működtethetik, mikor az illető vonal a központon dugaszolva nincs, A kapcsoló dugó segélyével a vonalvezetékhez kötött áramforrás oly egyenáramot szolgáltat, mely a fölhívójelző elektromágnesének polárosságát nagyobbítja. A fölhívójelző elektromágnesével ellenkező polárosságú, röviden záró (k) elektromágnest azonban ez az áram állandóan működteti, úgy hogy az önindukeziós (w2) ellenállás az alatt, míg az előfizető a központtal össze van kötve, a fölkívójelző elébe van iktatva. A vonalon átmenő fölhívóáramot tehát a (w2) önindukeziós ellenálláscséve gyöngíti, úgy hogy az áram sem a röviden záró elektromágnest, sem a fölhívójelzőt nem befolyásolhatja. A (w2) önindukeziós ellenálláscséve helyett külön önindukeziós ellenálláscsévét is lehet alkalmazni.
