21665. lajstromszámú szabadalom • Újítás ismétlő szalmarázókon

Megjelent 1901. évi július lió 1-én. MAGY. KÍR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 21665. szám. X/a OSZTÁLY. Újítás ismétlő szalmarázókon. VIZÁK JÁNOS MŰGÉPÉSZ BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1901 január hó 24-ike Minden szakértő gazda tudja, hogy a géppel való cséplésnél a kivert szemek egy része közte marad a szalmának, mely ha ebből a szalmarázónál kiválasztható lenne, naponként igen tetemes megtakarítást jelentene. Ezen czél elérésére már eddigelé több kísérletet tettek s ezek közül a legjobb eredménnyel járt az úgynevezett ismétlő szalmarázók alkalmazása, a melyeknél a rázószerkezet rostája alatt egy lejtősen álló szemrosta s e mögött egy szélkerék rendeztetett el, úgy hogy a szalmarázó rostáján áthulló magvak fölfogattak, az ocsútól és törektől megtisztíttattak s ily állapotban hulltak le a gép mögött egy a törekválasztó deszka és a szalmacsúsztató deszka által határolt térbe. Bármily nagy haladást jelentett is azonban ezen elrendezés az előbbiekkel szemben, még sem volt az ment bizonyos hiányoktól. így mindenekelőtt, ha a szélkerék nem forgott elegendő sebességgel, úgy a szalmarázónál visszakapott mag csak hiányosan tisztíttatott meg; viszont ha a tisztításra elegendő erős széláramlat hozatik létre, úgy ez a szemeket is elfújja s a megtakarítás tetemesen csökken. Azonkívül, ha a szalmarázó rostája esetleg eltömődött, az azt körülvevő oldalfalaktól | nem lehetett könnyen hozzáférni, úgyhogy j a megtisztítás végett a gép működését meg kellett szakítani. Az említett hátrányok kiküszöbölése végett a jelen találmány szerint az ismétlő szalmarázó rostalemeze, illetőleg rostalemezei alatt egy a cséplőgép hátsó vége felé lejtő, át nem lyukgatott, a rázótáblához csatlakozó s az utóbbival és az előbb emiített rostalemezzel együtt ide-oda lengő, előnyösen fémlemezből készített táblát rendezünk el, melyről az ismétlő szalmarázónál a szalmából kiválasztott szemek a törekkel együtt visszavezettetnek a rázótáblára s innen a gépnek ismeretes tisztító alkatrészeihez jutnak a szokott módon, úgy hogy ezen elrendezés mellett a szalmában lévő szemek minden külön rosta vagy szélkerék nélkül tökéletese^ kiválasztatnak. Az igaz, hogy az említett átlyukgatás nélküli tábla alkalmazásánál a naponkénti megtakarítás nem tartható számon, mivel itt a különben veszendőbe menő szemek nem gyűjtetnek külön össze, mint a bevezetésben vázolt szerkezeteknél, azonban a kedvező eredmény világosan kitűnik abból, hogy az ismétlő szalmarázóból eltávozó szalma közt magvak nem találhatók. Hogy a szemeket fölfogó és arázótáb-