21662. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szennyvizek tisztítására
de melyek más része — és épen ezek a legkárosabb tisztátalanságok — csak bizonyos hidrosztatikai nyomás mellett válnak el, miért is az eddigi használt víztisztító berendezéseknél erre a czélramég egy külön nyomás alatt álló tartályt is alkalmaztak; 2, a nehéz alkatfészektől, minők a homok- és vasrészecskék, melyek pl. durva papirpépben gyakran fordulnak elő és gyorsan leülepednek. Ehhez a magas, függélyesen álló ülepítő tartályhoz egy vagy több ülepítő szekrény csatlakozik, melyekben a habtól, homoktól és vasrészecskéktől már megtisztított, hasznavehető vízben lévő többi anyagok ülepednek le. Ilyen anyagok, a menynyiben, különösen papir- és papíranyaggyártásnál, eltávozó szennyes vizek tisztításáról van szó, a jó rostanyagok, töltőanyagok, enyv stb., melyek ismét fölhasználhatók. Az előbbiekben jellemzett berendezés, mely szennyes vizek tisztítására szolgál, hogy ezeket, valamint az azokban lévő hasznos anyagokat újból fölhasználhassuk, és mely a tisztított vizet egy tetszőleges fogyasztó helyhez vezeti vissza, az 1. ábrán a 2. ábra A—B vonala szerint vett hosszmetszetben, a 2. ábrán alaprajzban, és a 3. ábrán oldalnézetben van föltüntetve. A mellékelt rajzlapon ábrázolt berendezést példaképen papir- és papir anyag-gyártásnál eltávozó szennyes víz tisztításánál alkalmazva írtuk le. A tisztítandó szennyes víz egy (b) cső segítségével a szennyes vízzel már megtelt magas (a) ülepítő edénybe vezettetik; a (b) cső az (a) edény vízfölszine alatt torkolik be. Az (a) edény fölső részén egy az edénybe torkoló (c) mélyedés vagy túlfolyató van alkalmazva, melynek fenekétől egy (d) cső vezet lefelé. A fölülről bevezetett szennyvíz lassan fölülről lefelé folyik és az összes benne lévő kis fajsúlyú anyagok, olajok, zsiradékok a víz fölszinére emelkednek. A jelzett részek leválása kisebb-nagyobb mélységig megy végbe, ez a mélység a víz beömlési sebességétől függ és körülbelül 3 m. A fölemelkedett anyagok a (c) túlfolyatóba folynak, és ebből a (d) csövön vezettetnek el akkor, mikor az 1 m. sebességgel lefelé áramló víz körülbelül 3'75 m. mélyen fekvő rétegbe ér, hátramaradnak és azután lassan a víz színére szállanak föl. Hogy a fölszálló kis fajsúlyú anyagok a tartály falán túl ne folyjanak, a tartályt egy (e) födéllel födjük le. A vízben lévő és a víznél nagyobb fajsúlyú tisztátalanságok az (a) tartályban lesiilyednek és a tölcséralakú (f) fenekére ülepednek le és ebből a (g) csap segítségével folytonosan vagy időszakosan leereszthetők. Ezután a kis és nagy fajsúlyú tisztátalanságoktól megtisztított vizet egy az (a) tartály fenekétől bizonyos magasságig érő (h) cső segélyével egy vagy több magasabban álló (i) szekrénybe vezetjük, melyekben a vízben még meglévő papir-, töltő- és más anyagok leülepednek; ez utóbbiakat a gyártáshoz szükséges hígító vízzel együtt egy (k) cső segítségével a papirgéphez vagy a víztelenítő gépekhez vezetjük. Hogy az (a) ülepítő tartályban elvált kisebb és nagyobb fajsúlyú tisztátalanságok sem a (h) csőbe, sem pedig az (i) ülepítő szekrénybe be ne juthassanak, ez a (h) cső az (a) tartályban oly mélyen van elhelyezve, hogy torkolata legalább 4 méterrel legyen a vízszin alatt. A torkolatán trombita módjára kibővített (h) csőnek belső átmérőjét úgy választjuk meg, hogy a víz benne csak lassan szálljon föl, tehát nagy fajsúlyú tisztátalanságokat, mint homokot, csontot, vasrészecskéket magával ne ragadhasson és föl ne emelhessen, hanem hogy azok mindig a tölcséralakú (f) fenéken maradjanak. Az ülepítő szekrények magukban véve nem tekinthetők a találmány részének. Az (i) tartályból a többi víz az (1) csövön át egy másik (m) ülepítőbe vagy két (vagy több) (m n) ülepítő szekrénybe vezettetik, melyekben a vízben maradt és ennek fajsúlyánál csak kevéssel nagyobb fajsúlyú rostanyagok is leülepednek.
