21633. lajstromszámú szabadalom • Mechanikus berendezés változó erősségű hangokat létesítő ütések előidézésére

Az (F) taszító rúd a szóban lévő találmány szerint nem hat közvetlenül a kalapácsszerkezetre, hanem egy rugalmas (G) karra. A 2—4. ábrákon látható kiviteli módozatoknál ez a rugalmas kár egy (H) csuklóra van erősítve és szabad vége az (I) billentyűre támaszkodik, .mely „.billentyűre a kalapácsszerkezetre ható (K) ütköző van megerősítve. Ily'1

(I) billentyűt csak oly billentyűs hangszereknél fogunk alkalmazni, melyeket nemcsak mechanikus úton, hanem kézzel is lehet működtetni. A szerint, a mint az (F) ütköző a rugalmas (G) karra, ennek csuklójához közelebb vagy távolabb fekvő pontban hat, a kalapácsszerkezetre gyakorolt ütés gyöngébb vagy erősebb lesz és ennek megfelelően a hangot létesítő ütés is változó lesz. Ez okból szükséges, hogy az (F) ütköző a rugalmas (G) karra viszonyított helyzete változhassék, ha különböző erősségű hangokat akarunk előidézni, mi különböző módon érhető el. A szóban lévő kiviteli módozatoknál az ütköző helyzete a rugalmas karhoz képest változtatható. Lehet azonban megfordítva a taszító rudat fix módon ágyazni, és a rugalmas karnak, illetőleg támadáspontjának helyzetét a kalapácsszerkezethez képest változtatni. Azt hogy az (F) taszító rúd helyzete a rugalmas karhoz képest változtatható legyen, az j által érhetjük el, hogy az (L) taszító rúd | vezetékét egyenes irányban eltolhatóan vagy ingaszerűen lenghetően ágyazzuk, a mint azt a szóban lévő kiviteli módozat mutatja. Az (L) taszító rúd-vezeték középállásánál (8. ábra) az (F) taszító rúd körülbelül a rugalmas (G) kar közapére hat; ez az állás volna a normális állás. Ha erősebb ütést kívánunk gyakorolni, akkor a vezetéknek merőlegesebb helyzetbe kell jutnia, míg végre fortisszimó-működés esetén teljesen merőleges helyzetben van (3. ábra) és esetleg a kalapácsszerkezetre közvetlenül hat, míg fordítva, a pianisszimó-működésnél az (L) vezeték az ellenkező szélső helyzetbe kerül (4. ábra) és az (F) taszító rúd a rugalmas (G) karra közel, ennek fölfüggesztéd pontjához hat. A vezetéket már most kézzel vagy a pedál közvetítésével lábbal vagy térddel állíthatjuk be, de végezheti ezt mechanikus úton az (N) hangi egykorong is. Egy ilyen beállító berendezést, mint az billentyűs hangszereknél használatos, az 1. ábrán látható. A hangjegykorongon lévő lyuk nagyságának megfelelően valamely alkalmas emeltyűmechanizmus egy horgos végű (A) szögemeltyű és egy (B C D) emeltyűrendszer közvetítésével egy megfelelő (E) szegmentumra hat, mely ez által a (W) hajtóhengerrel érintkezésbe jön és kilengésénél az (M) pálczát addig emeli, míg ez (P) peczkével a (Q) zárókúpra nem támaszkodik (pontozott helyzet). Az (E) szegmentum egyik karján egy (R) csiga van elrendezve, melyre egy a (T) rúd közvetítése által az (U) szögemeltyűvel csuklósan összekötött (S) kar támaszkodik. Az (U) szögemeltyű szabad vége az (L) vezetékre támaszkodik és ezt a (V) rúgó hatása ellen a középállásból (2. ábra) a szélső állásba (3. ábra) nyomja. Hasonló berendezés használható arra, hogy az ütközőkeretet a középállásból a másik szélső állásba (4. ábra) hozhassuk. A rugalmas (G) kart nem kell egy külön fölfüggesztett (H) csuklóra erősíteni, hanem közvetlenül az (I) billentyűre is erősíthető (5. ábra). Lehet azonban a rugalmas (G) kart egy másik közvetítő tag használata nélkül közvetlenül az (F) taszító rúd végére is erősíteni (6. ábra), különben az sem szükséges, hogy a rugalmas kar közvetlenül az (I) billentyűre hasson, hanem ez alatt mint közbeiktatott tag (X) taszító rúd (7. ábra) is elrendezhető, mely mozdulatlan vezetékben mozog, míg a tulajdonképeni (F) taszító rúd egy beállítható (L) keretben helyeztetik el és a rugalmas (G) kar közvetítésével az (X) taszító rúdra hat. A hangerősség változtatásához szükséges berendezés mechanikus' és pneumatikus hangszernél egyaránt alkalmazható. Az utóbbi esetben az (N) hangjegykorong (9. ábra) az (Y) fújtatót is működteti, és ez mozgatja az (L) vezetékben ve-