21615. lajstromszámú szabadalom • Acetlylénfejlesztő

3 -föl, a (45) kar szabad vége függélyesen áll (5. ábra), mi mellett a terhelt (43) kar akként van berendezve, hogy a buktatókészüléket ezen helyzetben megtartja. Ez alatt a (40) gáztartány egészen, vagy részben gázzal van megtöltve és a gázfogyasztás mérvében slilyed. A (40) gáztartányról a (46) ütköző nyúlik ki sugárirányban és pedig akként, hogy a (44) kar ezen ütköző pályájában fekszik; ha a gáztartány sülyed, úgy a (46) ütköző a (44) kart mozgatja és e mellett a (8) tengelyt fokozatosan elfordítja, míg a (43) kar terhelő súlya túlsúlyt nyer és a buktató-készüléket a 4. ábrán íöltüntetett helzetbe hozza, mi mellett a (42) gyűrű karjával együtt a 6. ábrán látható helyzetbe kerül. Ily módon egy bizonyos karbidmennyiség vittetik az (1) kamra vizébe, melyből a fejlődő gáz a fönt leírt úton a (40) gázharangba megy és azt fölemeli. A harang fölemelésekor a (46) ütköző a '.45) karba ütközik és e mellett a (8) tengelyt a hozzátartozó részekkel együtt a 3. és 5. ábrákon föltüntetett helyzetbe forgatja. A (46) ütköző a (45) kar hajlásán túl emelkedik és a buktatókészűlék működésbe hozását meggátolja mindaddig, a mig a tartányban lévő gáz annyira meg nem fogyott, hogy a tartány új töltést vehessen föl, Ily módon nagyobb gázmennyiség nem fejlődhetik, mint a mennyit a (40) tartány föl képes venni, miáltal egyszersmint ezen a ponton minden gázveszteség is el van kerülve. A biztonság kedvéért és túlságos nyomásingadozások elkerülése czéljából a (32) és (40) gázharangoknak csak annyira szabad emelkedniök, hogy összes térfogatuk csak egy harmadának megfelelő gázmenynyiséget vehessenek föl, úgy hogy igen mély vízelzárások maradnak fönn. A gázharangok mozgását a (47) és (48) \ezetékek korlátozzák (1. és 2. ábra). Ha véletlenül több gáz fejlődnék, mint a menynyit a két gázharang fölvenni képes, úgy azok a fölső mozgási határukig emelkednek, az őket körülvevő vízelzárások vize pedig az emelkedő nyomás arányában szintén emelkedni fog. Az e mellett keletkezhető legnagyobb nyomást a fejlesztőkamrán lévő (48a) biztonsági szelep szabja meg. Ezen szelep egy csőből áll, mely az (1) kamra födelén áthatolva, ezen kamra vizébe bizonyos mélységig lenyúlik. Közvetlenül a kamra födele fölött ezen cső egy (49) edény beiktatása által ki van bővítve, mely a csőbe fölnyomott vizet fölveszi. A cső az acetylénfejlesztőt fölvevő épületen kívül végződik. Ha az (1) kamra vizébe a kelleténél több karbid kerül, úgy a (32) és '40) gáztartányok megtelése után az (1) kamrában a víz leszoríttatván, a (18) hengerben fölemelkedik; e mellett a (25) úszó fölemelkedik, a (20) szelepet kinyitja és a vizet kibocsátja. Mihelyt az (1) kamrában a vízszin a biztonsági szelep csöve alá sülyed, a gáz ezen csövön elszáll, miáltal a nyomás további növekvése meg van gátolva. Ezen folyamat természetesen csakis kivételes balesetek alkalmával léphet föl. Midőn a karbid a vízzel érintkezésbe jön, hirtelen gázfejlődés lép íöl, mely az (1) kamrában uralkodó nyomást pillanatnyilag valamivel növeli és ez által a víznek a (18) hengerben való csekély fölemelkedését okozza. Ez által a (25) jíszó fölemeltetik és a szelepet megnyitja, melyen át a víz a maradékot képező mésziszappal együtt kifolyhat. Az (1) kamrában uralkodó nyomás a (18) hengerben föllépő víznyomás által gyorsan kiegyenlíttetik; ezen hengerben a vízszin ismét a rendes mértékre sülyed, úgy hogy több víz nem folyhat ki rajta. A (21) rúdon lévő fölső gyűrű állítása által a mindenkor kifolyó víz és mésziszap mennyisége pontosan szabályozható; minél magasabbra állítjuk ezen gyűrűt, annál csekélyebb a mindenkori kiömlés. Az e mellett kibocsátott vizet természetesen azonnal helyre kell pótolni, mely czélra az (1) kamrához közel egy (50) edény van elrendezve, mely a vízvezetékkei van összekötve; Az (51) úszószelep ezen edényben állandó vízszint tart fönn. Az (50) edényből egy ((52) cső vezet lefelé