21576. lajstromszámú szabadalom • Berendezés egyszerű vagy kettős hatású dugattyús erőgépeknél a hajtóközeg bevezetésére és kifúvatására

8. ábra a 7. ábrához tartozó nézet a henger belsejéből nézve. Mint az az 1. és 2. ábrából kitűnik, (a) a dugattyús mótor hengerének födele, melyen a (b) nyomóközeg bevezető tagok vannak alkalmazva. ,A, (c) kiömlési csatornák a födél belső fölüíetén (d) nyílásokat képeznek és az elhasznált hajtóközeget a gyűrűalakú (e) gyűjtőbe vezetik. A (g) csap körül forgatható sík (f) korong (1. és 4. ábra) a födél külső fölüíetén csúszik és a mótortengelyről, pl. a közbeiktatott (h) tengely és az (i j) fogaskerekek segélyével folytonos forgásnak indíttatik. A (j) fogaskerék a (k) tengelyre van fölékelve, mely tengely az (f) korongot forgásánál magával viszi. Az (1) korong (1. és 5. ábra), mely a rajz szerint kúposán van kiképezve, de ép úgy, mint az (f) korong, sík, szferikus vagy hengeres is lehetne, a födél belső fölüíetén csúszik és ugyanavval a (g) csappal együtt forog, mely körül az (f) korong forog, tehát a két korong független egymástól, de ugyanazon X—Y tengely körül forognak és az (m) rúgó által egymás felé közelíttetnek. Az (f) korong egyes pontjain (n) nyílásokkal és az (1) korong ugyanannyi (o) nyílással van ellátva. A mótortengely fordulatszámának viszonya tetszőleges és a nyílások számától függ. A csatolt rajzon például mindegyik korongnak hat nyílása van, úgy hogy az (f 1) korongok a mótortengely egy fordulata alatt csak egy hatodfordulatot végeznek. Annak következtében, hogy az elosztó korong fordulatszámát ennyire kisebbítjük a sebességét, tehát a súrlódást is csökkentjük. Az (a) födél nyílásainak száma a korong nyílásainak számával egyenlő vagy ennél kisebb. A hajtóközeg, melyeta (p) térbe bevezetünk, a korongot az (a) födélre szorítja és a hengerbe akkor jut be, mikor az (f) korong (n) nyílásai forgásuknál a födél (b) nyílásait szabaddá teszi. Világos, hogy ez az időszak a beömlés idősza^ kával egybeesik, t. i. akkor kezdődik meg, mikor a dugattyú az illető, (a) födél mellett lévő holt pontja közelébe elérkezett és addig tart, míg a másik holtpontjához nem jut. Ebben a pillanatban a (b) nyílások teljesen vannak zárva és az (1) korong a (d) nyílásokat kezdi nyitni. A szabályosan beáramló hajtóközeg a hengerben munkát végezve, a (c) csatornákon az (e) gyűjtőbe és innen ama (q) térbe jut, melybe a fölhasznált hajtóközeget bevezetni kívánjuk, pl. gőzgép esetében a kondenzátorba. Minthogy az (f) elosztó az (1) elosztótól függetlenül mozog, az a kevés hajtóközeg, mely az (f) elosztó és a födél között be van zárva, hasznos munkát végez és nem száll el munkavégzés nélkül vagy nem gyakorol káros ellennyomást. Másrészt abból, hogy a két korongot egymástól elválasztjuk, az az előny származik, hogy a kiömlést szabályozó korongra nem hat oly nagy nyomás, mint a beömlést szabályozó korongra, azonkívül a kiömlést szabályozó korong kisebb is lehet, minek az a következménye, hogy a súrlódás is kisebbedik. A be- és kiömlés időszakát a nyílásszélességének megfelelő megszabásával ós az elosztó korongnak a tengelyére való alkalmas fölékelése által lehet szabályozni. A beömlés időszakának változtatására az (r) korong szolgál (1. és 3. ábra), mely nem forog a másik két (f) és (1) koronggal, hanem a beömlést szabályozó korong tengelyére gyönge súrlódással van fölhúzva és az (s) fogasív segélyével, vagy kézzel vagy a szabályozó által állíttatik be. Az (r) korongnak átmenő (t) csatornái vannak, melyeknek kettős nyílásuk van, hogy az átömlési keresztmetszet nagyobb legyen és a hajtóközeg nyomásának csökkenését meggátolhassuk. Eme csatornák helyzetüknek megfelelően, a beömlés elősietését kézzel szabályozhatjuk. Mint az a 2. és 6. ábrából kitűnik, a hajtóközeg alkalmas pillanatban jut az (u) csatornán a hengerbe, (v)-nél egy szelep van alkalmazva, melynek segélyével a fo-